Az utolsó negyedóra

Az ​első fontos negyedóra Charlemagne számára a Szaid lakókocsijában tett látogatás volt. Vannak az életben ilyen rövid pillanatok, amikor összesűrűsödik az idő. Egyébként éppen csak vánszorog, éppen csak eltelik valahogy egy-egy hónap, és hirtelen néhány perc alatt minden megváltozik. Az idő megszorul és összetorlódik, mint valami tölcsérben, s szinte önmaga körül kezd forogni. Ami ilyenkor történik, értelmet és jelentőséget ad az észrevétlenül eltelt óráknak, és emlékezetünkbe idéz, meglehetősen szeszélyes sorrendben, olyan pillanatokat, amelyeknek annak idején egyáltalán nem tulajdonítottunk nagy fontosságot. Egyetlen pillanat kévébe gyűjti a többit, a lomhán vánszorgó, fakó órákat és napokat, s keresztülpréseli a szorongás, az öröm vagy a felvillanó gondolat szűk nyílásán. S csak a mag marad a felszínen. Charlemagne számára – furcsa módon – a legutóbbi három hónap mindegyike tartogatott egy-egy ilyen váratlanul felmeredő csúcsot, ahonnan — mint ahogy egy dombról a viszonylag sík tájon kilométerekre ellátni—minden feltárul a szem előtt, s a megszokás, a múló élet felhőin keresztül kirajzolódik a lényeg. És mind a három alkalommal Szaiddal volt dolga. Az idő tehát néha-néha szinte újrafogamzik, mint az eper. S lehet, hogy akkor élünk helyesen, ha úgy intézzük dolgainkat, hogy egyetlen ilyen pillanatot se szalasszunk el.

Mutass kevesebbet