Az utolsó sziget

Dél-tengeri ​szigetvilág. Mouli – a térképen nem látható, apró korallzátony Új-Kaledónia és az Új-Hebridák között. Vihar a nyílt tengeren. A korallszigetek közt kis hajó keres menedéket. Hatalmas hullámok lepik el a partot. Ide-oda himbálják a lehorgonyzott hajót. A legénység várakozik. Ötven óra telik el. A vihar elül. A napfény és a nyugalom visszatér. Egy férfi csónakba ül és partra száll – egyedül. Hamarosan visszatér a hajóra. A kapitányhoz fordul, akitől a hajót bérelte: – Itt maradok. – Itt? Megőrült? Itt nincs semmi. – Nekem épp elég! – Csak nem gondolja komolyan? Hisz’ egyetlen fehér ember sincs itt. – Hát aztán! Itt leszek én! A férfi író. A nyugalmat és derűt, amit hiába keresett Polinéziában és Új-Kaledóniában, megtalálta itt. Így fedezte fel Bernard Gorsky Mouli szigetét. Az Utolsó Sziget kétszáz lakója egytől egyig jóindulatú, nyíltszívű. Szokásaik, életmódjuk csodálatos, társadalmi rendjük emberséges. Az író megtalálta a forrást. Az ember a paradicsomot. Minek írni? Nem elég, ha az ember egyszerűen él – itt? Gorsky sokáig meditál ezen. Azután visszatér benzingőzös hazájába, és megírja Az Utolsó Szigetet.

Mutass kevesebbet