Az utolsó szó jogán

A híres bűnügyeknek kiterjedt irodalmuk van, az ilyenfajta szenzációk iránt szinte évszázadok óta nagy az érdeklődés. E kötet is bűnügyi tárgyú, de más, mint a szenzációs bűnesetek szokványos gyűjteménye, más a feldolgozás módja is. E kötetben nem agyafúrt szélhámosok, elszánt rablók vagy elvetemült gyilkosok történetei elevenednek fel. Nemzetközi hírű forradalmárok, az emberiség haladásáért küzdő hősök szólalnak meg politikai pereikben, akiket a tömegek érdekében folytatott tevékenységük miatt állítottak bíróság elé. A büntető eljárások célja az volt, hogy elnémítsák a mozgalmak vezetőit, visszarettentsék a forradalom útjáról a tömegeket. A perek kísérő jelenségei: a koholt vád, a hamis bizonyítékok, a vádlottak megfélemlítése, a hatóságok és a bírák önkénye. A "vádlottak" belső konfliktusa súlyos, a tárgyaláson válaszút elé kerültek. Ha megtagadják nézeteiket, cserébe talán a szabadságot, az életüket kapják, ha nem, a börtön vagy a pusztulás vár rájuk. Az egyszerű bünügyek feszültsége itt megsokszorozódik. Képzeljük el a tárgyalás utolsó napját. A tárgyalóterem zsúfolásig tömve. Elhangzottak a tanúvallomások, a bíróság asztalán fekszenek a tárgyi bizonyítékok. Még egyszer összecsapnak a felek. Az ügyész elmondja vádbeszédét, s súlyos megállapításai - úgy tűnik - megsemmisítik a vádlottak titkos reménységeit. Vele szemben a védő sorakoztatja fel jogi érveit az enyhítő vagy mentő körülményeket, igyekszik megcáfolni a vádat. Ebben a feszült, vibráló légkörben minden szem a vádlottra tapad, akinek ezúttal az utolsó szó jogán nyílik végső lehetősége arra, hogy mentse magát vagy ismételten kifejtse álláspontját. Ezt a drámai küzdelmet eleveníti fel a kötet, amikor közreadja azokat a magyar nyelven nagyrészt még nem publikált beszédeket, amelyeket a bíróság előtt oly kiváló emberek mondtak életük válságos helyzetében, mint Friedrich Adler, Babeuf, Beloiannisz, Fidel Castro, Regis Debray, Dimitrov, Marx és Engels, Vera Figner, Hámán Kató, Martin Luther King, Lassalle, Sukarno, Szántó Kovács János vagy Wilhelm Weitling. E forradalmárok nem bocsátották áruba meggyőződésüket. Az utolsó szó jogát arra használták fel, hogy leleplezzék a népellenes politikát, hitet tegyenek a haladás ügye mellett. "Vádlónak érzem itt magam" - mondotta a nagy német békeharcos, Karl Liebknecht, bíráinak. Dimitrovnak, a bolgár kommunistának, a bírósági tárgyaláson Göringhez intézett gúnyos szavai: "Csak nem fél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr?" bejárták az egész világsajtót. Fidel Castro látnoki szavakkal jósolta meg: "Ítéljenek el, ez mit sem számít, a történelem fel fog menteni!". De a kötet többi szereplői is mind személyes bátorságról és elvhűségről tettek tanúbizonyságot. Az emberi nagyság emlékei, a politikai szónoklat eddig kellően nem értékelt remekei nem csupán példát és tanulságot jelentenek az olvasónak, hanem egyben hiteles dokumentumokat is, amelyek új és érdekes történeti-életrajzi adatokat tárnak fel.

Mutass kevesebbet