Bábel toronyháza

Bálint Tibor kiteljesedő pályaívének legismertebb teljesítménye a Zokogó majom volt, de most ez az újabb nagyregény úgy ível át, ugyanannak a technikának még érettebb, tökéletesebb tér és idő kezelését alkalmazva, a XX. század évtizedein, hogy minden előzőt meghaladó tejesítményének tekinthetjük. A könyv a romániai magyarság magasszintű háború utáni körképével ajándékoz meg, az áttűnések és árnyalatok megannyi politikatörténeti telitalálata válván itt tökéletes szépirodalmi anyaggá. Kiemelkedő, hogy a közelmúlt mélypontjait sem könnyű külsőségekkel, hanem drámai belső mélységek sikerült ábrázolatával éri tetten. Minden: a részletekhez közelhajlás, a tárgyi tudás és megalapozottság, a mesélőkedve és nyelvi érzék, stiláris eredetiség, ami csak legerősebb oldala volt epikájának, a sánta Mária "történetében" és "történelmében" emberi konkrétumok és palackpostába zárt fontos üzenetek, belső és külső sorsképének kavalkádjaként vonul fel, a jelenkori magyar elbeszélőművészet egyik legkiemelkedőbb teljesítményét jelentvén megint egy bűvös pillanatra.

Mutass kevesebbet