Bakacsin és bukfenc

A „bakacsin" - azaz: a tragikum - és a „bukfenc" - azaz: a komikum - ellentéte-egysége rokonítja Keszi négy drámai művét. Furcsán felnagyított figurák szembesítik megálmodott vágyaikat az élet reális lehetőségeivel, hihetetlennek tetsző, voltaképpen szimbolikus jelentést rejtő helyzetekben, az írói fantázia teremtette abszurd szituációkban. Ismeretlen hatalom ragad el embereket az Emberrablás című hangjátékban, el nem követett bűncselekményekért vonja felelősségre őket; a Park című bábjáték bohócfigurája játékos - ötletes álruhákat magára öltve, trükköket és cseleket kifundálva törekszik egy előle elzárt parkba; föld alá szorult, betemetett bunkerben élik, folytatják tovább furcsa kísértetkatonák a háborút az Ünnepi hangjáték-ban; nagy utazásra készül a Hét bőrönd házaspárja, csomagol, ám nincs mit csomagolnia; csupa vicc, csupa bukfenc mindegyik darab. Ám az Emberrablás a passzivitással elkövetett bűnt, a nem cselekvők bűnösségét és a számonkérők jogát is vizsgálja; a Park a boldogulás szertelen vágyáról mond újat; az Ünnepi hangjáték a föld alatt tovább élő embertelenség veszélyére is figyelmeztet; a Hét bőrönd vágyat és lehetőséget, az élet szándékait és eredményeit szembesíti egy olyan szituációban, amelynek ,,ügynökei" és „zsoldoskapitányai" a fasizmus valóságát idézik. Keszi újszerű eszközök merész alkalmazásával tud újat mondani korunk problémáiról és ellentmondásairól, amelyek tragikus következményekhez vezethetnek, még ártatlannak tetsző helyzetekben is.

Mutass kevesebbet