Bakony

Az embernek általában a megyéje még olyan nagyobb tájegység, amire azt mondhatja, hogy a szülőföldje, vagyis a szűkebb pátriája. Ebből és ebből a megyéből való vagyok, feleli a származása felől érdeklődőknek, ha kevésbé ismert fészek röpítette messzire a szülőföldjéről. Érzelmeit szinte halála percéig az ismert kis világhoz kötik a korai emlékek. S az egy megyéből származók valamiféle megnevezhetetlen atyafiságot éreznek, bárhol kerüljenek is össze. Különösen agy van, amikor a geográfiai határon belül még a táj is jellegzetes egységet alkot. A Szolnok megyei mondhatja, hogy a nagykunsági, netán jászsági, a szabolcsi pedig nyugodtan, hogy nyírségi. A Veszprém megyeiek szülőföldtudatának képletesen és valóságosan is legszebb kifejezője - lokálpatriotizmusuk fenséges epiteton ornánsa - a Bakony. Mozdulatlan, hatalmas tömeg, sok százmillió éves hegyképződmény, a Dunántúli-középhegység legszámottevőbb tagja. S így aztán a szülőföld megnevezését tőle kölcsönző embernek valóban az állandóságot sugallja. Ha évmilliókig el nem mozdult, megáll még legalább olyan sokáig a jövőben is, gondolhatják joggal a bakonyiak, akik - néhány ezer főt leszámítva - Veszprém megyeiek. De fordítva is csaknem így van: a Veszprém megyeiek csekély kivétellel ugyancsak bakonyiak, legalábbis bakonyaljaiak.

Mutass kevesebbet