Bakonyi utazás

E könyvvel teljes Eötvös Károly Veszprém vármegyéről szóló trilógiája. Az „Utazás a Balaton körül" és a „Balatoni utazás vége" sikere indította 99 évvel ezelőtt a szerzőt arra, hogy a Balaton-könyvekből már megismert élvezetes, adomázó stílusában bemutassa tágabb hazája, a XIX. századi Bakony-vidék ismert-ismeretlen történeteit, szereplőit, életét is. Betekintést nyerhetünk a híres bakonyi betyár, Sobri Jóska és legényei történetébe. Ráeszmélhetünk az indulatokkal-tettlegességgel kísért 1840-es vármegyei tisztújítást látva, hogy nem csak manapság használnak fel minden eszközt a politikai ellenfelek a választási győzelem érdekében. Megbizonyosodhatunk, hogy a kolera idején jobb a somlai bor, mint a herbatea. Jót mulathatunk az egyiptomi-súriak és a rövid életű súri többnejűség, vagy a szentgáli Nemesi Köztársaság takarékpénztára történetén, azon miért nem tanul geográfiát a bakonyi ember, és vajon járt-e Szicíliában és mit keresett ott. Elénk tárul a bakonyi kanász, fafaragó, taplószedő élete, a cifraszűr története, Kossuth gyermekeinek bújtatása, a vármegyei nemes urak gondolkodása, és sok-sok derék magyarság. A Bakony vad rengetege minden időben vonzotta a bujdosókat, szegénylegényeket, s mint ilyen, az idegen hatalommal szembenállónak menedéket nyújtó vidék volt a magyar köztudatban. Láthatjuk, e vidéken az egyszerű emberek, s a nemesek is még inkább nyakas magyarok, mint máshol. A történetekben, gesztusokban végig érezhető a nemzeti büszkeség, a 'labancokkal' szembeni megvetés, a jobbra érdemes magyar nemzet szabadság utáni vágya. Eötvös betartja a könyvben alábbi ígéretét: „Fogadásom tartja, hogy gondolataimat megörökítem, melyeket bennem a Bakony támasztott. Nem természetét írom le, hanem népét, azt a jó, igaz magyar népet, amint tartja faját, nyelvét, hazáját és alkotmányát, s amint él és munkál vidáman és szabadon, s hódít jó kedvével, s lelkének magyar nemességével." Eötvös Károly megint kedvére adomázik, mi pedig tátott szájjal hallgathatjuk, és követhetjük egy rég letűnt, de megbecsülésre méltó, és tán még nem egészen elfeledett világba.

Mutass kevesebbet