Balassi Bálint

"Ha tenéked az szerencse hamis s az emberek abba nem esmernek, ami vagy és volnál, mit bánkódom, ha énhozzám kemény és ha nem közli is velem semmi böcsületes ajándékát!" E szavakban foglalta össze Balassi Bálint kedves tanítványa, Rimay János előtt saját élete tragédiáját: a szerencse sohasem kedvezett neki, az emberek sohasem ismerték igazán, de ő sem túlságosan törődött véleményükkel. Így csak olyan ember beszél, aki tisztában van saját rendkívüli értékével, még ha középszerű környezete nem tudja is megérteni. Viszont ő sem ismerte eléggé önmagát s a szerencsét vádolja balsorsáért a régi emberek szokása szerint, holott a sors csapásait legtöbbször saját maga zúdította a fejére. első) nagy magyar költő, mint kései nagy utódai, harcban áll kortársaival, félreismertetésről panaszkodik s oly tűrhetetlennek találja az életet, hogy szinte öngyilkos módjára rohan a hősi halálba, mikor már úgy látja, hogy élete elveszítette értelmét. De az az értetlenség, mely Balassi Bálintot körülvette, szinte a mai napig tart. Kora nem értette, mert nagyobb volt az átlagnál és mert nem tudott méltó helyet biztosítani neki. Az utókor meg nem érti, mert 400 év történeti távlata elhomályosította alakját...

Mutass kevesebbet