Balatoni évtizedek

Kik élnek a Balaton körül, miből és hogyan? A lakosság hogyan osztozik meg a földek, nádasok és az erdőségek hasznán? Hogyan élnek a vízparti falvak és a hegyközségek lakói? Mennyit jövedelmez a szőlő, mennyit a táj szépsége és a víz tisztasága? Kik osztoznak a napfény árán? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi Bertha Bulcsu Balatoni évtizedek című könyvében a választ. A mű irodalmi eszközökkel készült szociográfia. A szerzőt a számoknál, statisztikai adatoknál mindvégig jobban érdekelték az emberi sorsok, a falusi élet mai drámái, gondjai, örömei. Így a könyv sok pontján már-már regényes rajzolattá válik, de mégsem, hiszen a vízparton élő, valóságos munkás- és parasztemberek a hősei. Az emberarcok mögött kirajzolódik a szelíd szépségű balatoni táj, s a könyv egyes pontjain szinte főszereplővé válik, mivel a Balaton-felvidék és a déli part, az emberi élet újkori gyakorlata szerint alakul, változik. A Balaton körül is megtörtént a lakosság életforma-váltása. Még néhány év, talán egy évtized, s a falvak új lakói nem emlékeznek már a régi vidéki szokásokra, az élet és a munka történelmi gyakorlatára, a társas együttlétek formáira. A házi készítésű halászszerszámok is elkorhadnak, feledésbe merülnek. A nagy változás után a szerző az utolsó szép pillanatokban járta be a tókörnyék falvait, s jegyezte fel az emlékeket. Bertha Bulcsu egyébként csaknem húsz évig élt a Balaton partján, jól ismeri a bazaltszínű tó titkait, s a parton és a hegyoldalakban lakó embereket is.

Mutass kevesebbet