Bali - A földi édenkert

Bali a földi Édenkert. Trópusi tündérsziget, ahol a festôi tájképhez a halvány­zölden ringatózó rizsföldek adják az alapszínt, ahol az azúrkék víz fölé hajló pálmák árnyékfoltjain szikrát vet a fehér homokpad, s a tenger felszíne alatt szivárványszín halak és teknôsök játszanak a díszes korallok között.Bali a démonok és az élô istenek szigete is. Az indonéz „Tuzgyuru” egyik csodálatos láncszeme, ahol a vulkánokban lakó istenek idônként égre törô füstoszlopokkal és izzó lávafolyamokkal adják ki haragjukat. Bali az összeolvadt álom és valóság, ahol a hagyományok és a szigetet körüllengô varázs a mindennapok részét képezik.1597-ben, amikor Cornelius de Houtman kapitány hadihajói kikötöttek Bali egyik napfényes öblében, szinte az összes matróz eltunt a fedélzetrôl, s csakhamar az egész sziget a holland ádámoktól volt zajos, akik indonéz éváikat kergették a homokfövenyen. A kapitánynak jó néhány hónapjába telt, amíg összeszedte a legénységet, s végre elindulhattak vissza Hollandiába.Persze lehet, hogy neki sem volt sietôs az útja. Csakúgy, mint a mai utazónak, aki aligha tudja elfelejteni a sziget kedves képeit: az út menti patakban egy vidám család fürdôzik meztelenül, a mezôrôl csámpás kacsahad totyog hazafelé, s miközben a füstölôk fuszeres illata libben át a kerteken, mesteri férfikezek faragnak varázslatos mese­-jeleneteket a kétembernyi fatörzsekbe.”

Mutass kevesebbet