A mai szlovén irodalom egyik legérdekesebb alkotó egyénisége, Ciril Kosmac, 1910-ben született a tengermelléki Tolmin környékén. Írói munkássága szempontjából jelentős ez a személyi adat, hiszen a szűk völgyben elterülő szülőföld műveinek fő színhelye és ihletője. Kisregénye, a Ballada a trombitáról meg a felhőről, szintén itt játszódik, ezt a legendáktól átitatott, különös vidéket eleveníti meg. A cselekmény kerete maga az alkotói folyamat, egy háborús regény születésének története; az író vidéki magányba vonul, hogy munkájának szentelje magát. Munka közben azonban a környék titokzatos életre kel; nemcsak az íróban, rajta kívül, a valóságban is alkudni kezd a regény. Hősei, árulói, áldozatai a völgyben élő parasztok, akikkel az író jártában-keltében találkozik. Regényalakjainak életbeli mását látja maga előtt, s döbbenten veszi észre, hogy a történet kiszalad a kezéből, immár saját törvényei szerint fejlődik, s végül katartikus tettre indítja azt az embert, aki a valóságban lejátszódott események fő okozója volt.
Az Ammega című elbeszélés lapjain, mint Breughel nyomorékjai, úgy bukdácsolnak a bolondok Piran, a régi isztriai város utcáin, hogy segítsenek Ammegának, a törpének, aki meg akar halni, mert azt mondták neki, hogy csak akkor lehet boldog.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről