Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról

A novellák színhelye többségében most is, mint Mészölynél olyan gyakran, Pannónia, a szépséges dunántúli táj. Történetei sokszor fonódnak családja köré, a krónikák és legendák, a szájhagyományok világába: a jelenben a múltat és a félmúltat, a múltban a jelent írja. A gyökereket. A kicsi, de szépségtől, kedvességtől, szerelemtől izzó ómamát, aki matrónakorában is elevenen őrizte egykori gáláns kalandjainak emlékét, őrizte minden sejtjében adakozó lányságát, s akinek bolondozó, gavallérokat hódító, játékos kedvével mindig józan-erélyes, energikus előrelátás vegyült. A családi történetek régről jött meleg-kedves szálai dermesztő közelmúltunkban csomózódnak össze, az ötvenhatos forradalmat követő jegyes diktatúrában. Azon a télen akasztják fel a család egyik késői leszármazottját, akit ballonkabátos férfinak neveznek el, akik csak látásból ismerik. E történethez az írónak is köze lesz... A Sió völgye, az író szülőföldje, a gyönyörűséges pannon táj mellett más tájakat is látunk, s mint mindig, ezúttal is kíméletlenül éles fényben. Koszos vonatfülkéket és latrinákat, temetőket és restiket, viskószerű házakat és pincéket. Negyvenhat videoclipje rövid történetekben világít át élesen karakterizált életeket és sorsokat; lecsavart lánggal égő kisemberek seregét az ingyenkonyhák vagy büféasztalok mellett, koldusokat, vagy gonddal és boldogsággal sűrűsorsú falusi asszonyokat; egy pillanat tört részében megmutatkozó egymást szerető vagy csak egymást figyelő, egymásra irigy szerencsétlen zsákutcás életeket. Az abszurd álmokba torkolló rövid történetek szürrealista fantáziával és pontos, aprólékos realizmussal íródtak.

Mutass kevesebbet