Bambini di Praga 1947

"- Ursula kisasszony, mi illúziókat árulunk az embereknek. Nyugdíjat. Az iparosok kapnak egy papírt, ők viszont a papírért pénzt adnak nekünk. És ha elhiszik, hogy ez, amit mondunk nekik, igaz, akkor boldog jövőjük van - magyarázta Viktor úr, és mélyen a vízirózsás lány szemébe nézett. - Maga reményt árul? - kérdezte a lány. - Igen - bólintott Viktor úr - , akárcsak Krisztus urunk, amikor kereskedelmi ügynök korában felkereste a klienseket a Genezáretitó környékén a "Hit, Remény, Szeretet" cikkel... hát mi is pontosan úgy..." Nágyen járják 1947-ben a kisvárosokat az Aggkori Segély ügynökeként, képviselőjeként, hogy összeírják mindazokat, akik nyugdíjat akarnak. "A miniszter úrnak az volt a kívánsága, hogy ezt az akciót kizárólag rendes emberek csinálják." Négyük közül három igazi szélhámos, a negyedik azonban csak beépült közéjük: ügynök ő is, csak éppen a Hatóság embere, aki csak arra vár, hogy a megfelelő időben letartóztassa őket. Egy hentesboltban kezdődik a történet, s egy elmegyógyintézet holdfényben fürdő kertjében végződik - bilincskattanással. Közben azonban lezajlik egy feledhetetlen utazás Bohumil Hrabal irányításával: állomásról állomásra érkezünk, betérünk egy hentesüzletbe, nem maradunk kívül a drogista ajtaján, kukkolóként leshetjük, mi történik, mi hangzik el egy olyan tánciskolában, ahol "elaggot iprosok, tintanyalók meg néhány bolond és kivénhedt agglegény" gyakorolja egymás közt a valcert és az illemtant. Valóságos világban járunk, de Hrabal elementáris erővel nagyszabású cirkusszá, karnevállá, szürreális látomássá rajzolja esendő, kisszerű figuráinak minden gesztusát, minden mondatát, egész életét. Bohózatot játszat, s közben haláltáncot járat velük. Az elbeszélő optikáján át a reménytelenség, a kegyetlenság nagy bábjátékát láthatjuk, s közben - micsoda varázslat - nevelünk, nevetünk, s a főszereplőkhöz hasonlóan koccintani támad kedvünk: "- Arra, hogy mindannyian elmegyógyintézetben vagyunk. - A foltokra, amelyeket nem lehet eltávolítani az anyag megsértése nélkül." A Bambini di Praga 1964-ben jelent meg csehül, magyarul pedig először 1965-ben.

Mutass kevesebbet