Bán Ferenc színháza

Húsz éve kezdtem építészként színháztechnikával foglalkozni. Annak idején mindjárt fölmerült a Nemzeti Színház ügye is - az akkor 14 éves, monstruózus terv a Felvonulási térre, amelynek legújabb előkészítéséhez ún. "fejlesztési cél"-t kellett csinálni. Nem sokkal később cikksorozatom indult a Nemzeti eddigi épületeinek történetéről a Színháztechnikai Fórumban, és végigkövethettük az említett terv újabb, 1983-as feltámadását is. Tíz éve, az 1989-es pályázat idején "Csak a kétely biztos" címmel írtam cikket (akkor is, 1997-ben a színháztechnikus konzulense voltam Bán Ferenc tervének), két éve a legutolsó pályázat azonban reményt adott, hogy mégsem telik el a 20. század a budapesti Nemzeti megépítése nélkül... Azután amikor 1999 júniusára kiállítást állítottam össze "Egy évszázad négy pályázatá"-ról a Prágai Quadriennáléra, mégis kénytelen voltam így fogalmazni: "a négy építészeti pályázat egy dologban kísértetiesen hasonlít egymásra, egyikből sem valósult meg színház". Ha az építés dráma, akkor nincs ennél drámaibb építészeti ügy ebben az országban (persze nem azért, mert itt tényleg színházról van szó.). Dráma, melynek legutóbbi felvonásában a tragikus sorsú főszereplő Bán Ferenc építész volt. Már egy éve beszéltünk róla barátaimmal, hogy zseniális tervét legalább könyv formájában meg kellene örökíteni az utókornak. A prágai kiállítás sikere - a PQ oklevelével tüntette ki a cseh kulturális miniszter - meggyőzött róla, hogy e könyvet valóban ki kell adni. Kérem, őrizzék meg Bán Ferenc színházát!

Mutass kevesebbet