Bankrablók

Beült ​a Skodába, és megcélozta a Lánchidat. A hegyen lakott, nem túlságosan kint, de úgyis hiába: a város oly szívósan és oly meglepő gyorsan irtotta maga előtt a zöldet és rakta tele betonkockákkal a helyét, hogy reménytelen volt előle menekülni. A házat filmezésből és tévészerepekből hozta össze. Mónika, a felesége, aki háztartáskönyvet is vezetett, pontosan meg tudta mondani, melyik szerepből alapoztak, melyik tévésorozat volt a falazás, és hányadik szilveszterből jött ki a lambéria. A kertben a tujákat egy krimi hozta, azt eladták nem szocialista relációba is, de mire a gázsi valutában felvehető része a bankba érkezett, annyi hivatal és közvetítő vette le belőle a maga sápját, hogy Mónika elkönyvelni sem tartotta érdemesnek a maradékot. Bement a valutásboltba, és vett rajta néhány karton cigarettát, amit azután odaadott Gereben Etának, a gyógytornásznak, aki kondiban tartotta Violát, mert amióta átlépte a negyedik X-et, csípője két oldalán mutatkozni kezdett a kappanháj, és Mónika azt mondta: − Ja fiam, sok mindent megengedhetünk magunknak, de azt, hogy elhízzál, azt nem! A slank seggedből is élünk, nemcsak a röcögédből… − Amiből kitetszik, hogy bár a házasság szent dolog, de papucsban a művész is ember, még ha a színházi lapokba ma ezt nem divat beleírni.

Mutass kevesebbet