Baracklekvár és más történetek

Kilenc éve, 1992-ben ment el, s azóta csend van körülötte. Talán mert még mindig hihetetlen, hogy ez a derűs, életvidám és életkedvelő író, a vagány vízipólós és tréfacsináló, a sose modernkedő s mégis korszerű író, a Budapesti tavasz, az Epepe és megannyi remekmű szerzője nincs közöttünk. Ez a kötet, mely hol derűs, hol korrajz-értékű „családi" és személyes történeteinek válogatása, azt igazolja az olvasó előtt, hogy Karinthy igenis itt van velünk, hiszen – mint az utószóban Fráter Zoltán írja – „írásai… állják az idők ostromát, hullámhegyektől, hullámvölgyektől függetlenül. Életműve a gyorsan avuló kordivatok közepette is eleven marad és hatni tud. Aligha véletlen, hogy Karinthy fiaként Kosztolányival és Tersánszkyval vállalt rokonságot a Nyugat nagy nemzedékéből. Mindig jobban érdekelte az élet, mint az irodalom, miközben az irodalom létkérdés volt számára…"

Mutass kevesebbet