Barangolások

Papp Zsolt Budapesten született, és 48 évet élt. Fiatalon, 1992-ben hunyt el. Sokat és eredményesen dolgozott. Szívesen írt esszét. Csak azt írt szívesen. A rágcsáló tudománytól egyre távolodott. Mint könyvek közt élő városi ember, a bajok elől szinte menekül a természethez. Volt füle, amivel hallott, szeme, amivel látott. Tudott tehát a rútról, a hiányosról, a betegről. Megszenvedte a tavalyi és az idei trogloditák tökéletlenségeit. De nem szenvedhette a színvonaltalanságukat – és a kritikájuk, kritikusaik sem érdekelték. A jövőtől – főleg a sajátjától, míg élt – semmi jót nem várt. De bizonyos értelemben mégis a derűlátó szemléletet tágította azzal, hogy következetesen a nehezebb utat választva, mindig a jóról, az épről, a szépről, az átfogóról, a boltozatosról írt. Ömlengés nélkül és érdekesen írni minderről – nos, ez majdnem a lehetetlen megkísértése. Neki sikerült.

Mutass kevesebbet