Báró Balassa Bálint és Gróf Zrínyi Miklós

Előszó BALASSA BÁLINT (1551-1594.) Balassa Bálint, az első nagy magyar lyricus, jellemében és pályájában csodálatosan merész és megdöbbentően furcsa ellentéteket egyesít. Sőt az egész ember csupa ellentét. Apolló szolgálatára születik, hogy a saját századának, a XVI. századnak nyelvén szóljunk, Venusnak él és Mars szolgálatában hal el. Katona a javából, dalnok Isten kegyelméből, egyetlen a maga idejében, páratlan hat embernyomig, a XVIII. század végéig; végbeli vitéz és bujdosó lovag, erős hazafi és kóbor kalandor, a ki hazájáért rajong, mégis hazáján kívül vonul meg; de legyen bárhol, örökös nővadász és nőáldozat, csél-csap szeretkező és állhatatos szerető, legtöbbször a szerelemnek hódol és a szerelemben bukik el; léha házasságtörő és a maga házassága töri meg; büszke várúr és könnyelmű bohémé, kötekedő társ és víg czimbora, a ki bajra mindig kész, de a kocczintásra még készebb; a hol van, a merre jár, egyszer öröm, dal, virág fakad útjában, másszor vád, panasz, siralom kiséri nyomán; mert a jobbágyok réme, polgárok félelme, hatalmas urak ijedelme, örökös birtokfoglaló és birtokvesztegető; egyszer nagy bú és szemérem gyötri, másszor dacztól és erőszaktól liheg; üldözi mindenki és kitér előle mindenki, még a király is; zokogó édes gyöngédség és féktelen ziháló szenvedély váltakozik szívében a szerint, a mint anyai öröklése, vagy a Balassák vére lobog benne, egészen a szertelenségig, mint nagybátyjában, százada szörnyében, Menyhárt úrban, kinek árultatásáról az első maró komaedia szól. Kalandvágyában az erdélyi fejedelemre üt, fogságba esik s a fejedelem pártfogoltja, védencze, az egész udvar kedvencze lesz; rabi láncz csörgetése helyett a lanton pöngeti, a leányokat és asszonyokat bolondítja; mert daliás levente, emberöltőjében a legjobb tánczos, az ékszert, virágéneket nem sajnálja; műveltségére humanista, a Musákkal való társalkodásnak, tisztes tanulásnak követője, de erkölcsére kegyetlenül barbár, korcsmák duhaj legénye, ki nem riad vissza, ha az úrfélen, lovaglása közben szemrevaló szép menyecskét lát, a megtámadástól sem. A mellett mélyen vallásos kedély, mindenekfölött pedig lelkes magyar, mégis törökösségért pörlik; protestánsnak született, mégis katholikuskép ítélik el. Lábával szerzi, híres juhásztanczával, első dicsőségét, és dicsőséges halálát lábának veszte miatt szenvedi.

Mutass kevesebbet