Barokk Róbert

"Kabdebó Lóránt: Múltkor azzal fejeztük be, hogy 19 éves korodban írtál egy regényt... Barokk Róbert címen... Szentkuthy Miklós: Igen, 1927-28 táján írtam ezt a regényt... K. L.: Sohase gondoltál arra, hogy kiadd? Hiszen akkoriban fejezted be, amikor a Praet elkezdted. Nem lehet olyan éretlen mű, mint ahogy most gondolod. Sz. M.: Nem tudom, én azóta se olvastam, kiadásra nem gondoltam. Az viszont tény, hogy egyetemi kolléganőimnek odaadtam, és olvasták! Igen, eddig merészkedtem. Igaz, akkor már, a Napkelet kritikusa voltam. Az is igaz, hogy - úgy mondjam - irodalmi formában írtam meg, de abban az időben még eszem ágában sem volt publikálni. (Még ma is kisdiák maradtam ilyen szempontból, gyermekesen csodálkozom, ha valamit publikálnak tőlem. Íróktól publikálnak. De Miklóskától miért publikálnak?) Úgyhogy még ma is a többi kéziratommal együtt a PIM-ben nyugszik érintetlenül. K. L.: És miért ez a cím? Sz. M.: Hogy honnan szedtem a barokk szót? A Városi Könyvtárból gyakran hoztam ki szépirodalmi olvasmányokat gimnazista koromban, és ott az volt a szabály, hogy a szépirodalmi könyvek mellett úgynevezett ismeretterjesztő irodalmat is kellett kölcsönözni. Németül már úgy-ahogy tudtam... ez talán nyolcadikos gimnazista koromban volt, és kikértem a könyvtárból Wölfflin Kunstgeschichtliche Grundbegriffe című könyvét, ami rendkívüli hatást tett rám. Az X-edik, N-edik sorsdöntő pillanat volt az életemben. Ebben az "ismeretterjesztő" könyvben aztán volt éppen elég szó a barokkról, innen ragadt fejembe a címadó barokk szó. K. L.: Nem irónikus ez a műved? Sz. M.: Nem, a legkevésbé sem irónikus, inkább szenvedélyes vizsgálódás, kérdés és ábrázolás egyszerre, ha ugyan emlékezetem nem csal, mert mint mondtam, azóta se néztem bele."

Mutass kevesebbet