Bartók és Kodály harmóniavilága

Néhány szót a könyv keletkezéséről. 1973 tavasztán a Zeneműkiadó Vállalat azzal a tervvel jelentkezett, hogy készítsem elő új kiadásra első Bartók kötetemet (teljes címén: Bartók stílusa a "Kétzongorás-ütőhangszeres szonáta" és a "Zene húros-, ütőhangszerekre és celestára" tükrében). A könyv a negyvenes évek végén íródott; előbb sokszorosított formában, majd 1955-ben a Zeneműkiadó gondozásában látott napvilágot. A kérdés, amivel szembentaláltam magamat: vajon negyedszázaddal a tanulmány első megfogalmazása után hogyan nyúlnék a témához? Magát az alapkoncepcit érintetlenül hagytam; a kötet továbbra is a Bartókra vonatkozó alapkutatásaimat tartalmazza. Megtartottam, ahol csak lehetett, a korábbi tanulmány mintapéldáit és az illusztrációs anyagot a fenti két alkotás: a Kétzongorás-ütős szonáta és a Húros-ütőhangszeres zene köré csoportosítottam. - A vizsgálódást azonban kiterjesztettem három irányban. Egyfelől a bartóki hangrendszer "előtörténetére", azzal a szándékkal, hogy a struktúrális jellegű elemzést szervesen kiegészítsem a zenei anyag történeti elemzésével. Másodszor, nagyobb figyelmet szenteltem azoknak a népzenei hatásoknak, amelyek az új magyar zene kialakulásához vezettek. Harmadszor: a döntő és talán legváratlanabb fordulatot ebben a munkában az a felismerés jelentette, hogy Bartók és Kodály - stílusuk látszólagos különbözősége mellett is - egy nyelvet beszél, és ma már a Bartók-kutatás nem folytatható a Kodály-kutatás eredméynei nélkül. Így a könyv címében is megújult: "Bartók és Kodály harmóniavilága".

Mutass kevesebbet