Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre

A ​magyar történelem első felelős miniszterelnöke, Batthyány Lajos gróf (1807-1849) nehéz körülmények között állott 1848 áprilisában a kormány és az ország élére. Az államkincstár üres volt, s az osztrák kormány az államadósság egy részének elvállalását is követelte. Alig szervezték meg hivatalaikat az egyes minisztériumok, és zajlottak le az első népképviseleti országgyűlés választásai, máris új nehézségek jelentkeztek. Egyre komolyabb méreteket öltött a délvidéki szerb felkelés, s a Dráva mentén őrvonalat kellett szervezni a növekvő horvát fenyegetés miatt. Batthyány erélyes fellépésével kezdetben sikereket ért el. Így május elején Bécsben engedtek követeléseinek, s a király a magyar kormány fennhatósága alá helyezte az itt állomásozó és engedelmeskedni nem akaró sorkatonaságot. Június elején Batthyány az Innsbruckba menekült udvartól kikényszerítette, hogy az engedelmességet megtagadó Jellacic horvát bánt függesszék fel tisztségéből. Az osztrák seregek győzelme Észak-Itáliában augusztustól lehetővé tette, hogy a Birodalom központosítására törekvő katonai vezetés Magyarország ellen forduljon. Az 1848. augusztus 31-én István nádornak megküldött osztrák emlékirat a Pragmatica Sanctióval ellentétesnek minősítette az önálló magyar pénz- és hadügyeket. Az egyidejűleg Bécsben tárgyaló Batthyányt és Deák Ferencet nem is engedték az uralkodó elé. Visszatérésük után a kormány lemondott, s szeptember 12-én a nádor újból Batthyányt kérte fel kormányalakításra. Erre azonban nem került sor, így Batthyány ügyvezető miniszterelnökként egyedül szervezte az ellenállást a horvát intervenciós sereg ellen. Amikor azonban a királyi biztosnak kinevezett Lamberg altábornagyot a pesti nép szeptember 28-án a hajóhídon felkoncolta, azonnal Bécsbe utazott. Sikertelen tárgyalási kísérletei után október 2-án lemondott. Utódául az uralkodó törvénytelenül Récsey Ádám bárót nevezte ki. Bécsben Batthyány Lajos lemondott képviselőségéről is, de amikor újraválasztották, decemberben visszatért a király által már feloszlatni rendelt országgyűlésre. December 31-én ő javasolta, hogy a közeledő Windisch-Grätzhez küldjenek békeküldöttséget, amelybe őt is beválasztották. Az osztrák fővezér nem fogadta a grófot, majd amikor a küldöttség tagjaival visszatért Pestre, január 8-án letartóztatta. Batthyány ellen azonnal megindult a vizsgálat, de az hónapokon keresztül nem hozott valóban terhelő eredményt. A nyomozást vezető hadbíró ezért az elővizsgálatok befejezése után a volt miniszterelnök elleni vádak elejtését javasolta, s csak a lemondás utáni magatartást kívánta vizsgálni. Május elején Schwarzenberg miniszterelnök személyesen adta tudtára a hadbírónak, hogy súlyos elmarasztaló ítéletet kell hoznia, amelyet majd a császári kegyelem enyhít. Így született meg az augusztusi olmützi kihallgatások során a Batthyány érveit semmibe vevő hadbíró erőfeszítéseinek eredményeként a felségsértés vádja. Ezt az orosz seregek bevonulása után megnyert hamis tanúk állítása egészítette ki a bécsi felkelésben – s így Latour hadügyminiszter halálában – való bűnrészességgel. A halálos ítéletet a hadbíró által jól megokolt – és a bíróság által egyhangúlag támogatott – kegyelmi kérvény egészítette ki. Ez utóbbi azonban nem a bécsi fellebbviteli törvényszékhez, hanem Haynauhoz került, aki elrendelte, hogy az ítéletet Latour halála napján, október 6-án hajtsák végre. Schwarzenberg Haynau tanácsára a császári titkos levéltárba rejtette az újkori magyar történelem első koncepciós perének iratait. Onnan csak 1918 után kerültek elő, s adta ki azokat 1932-ben német nyelven Károlyi Áprád. A jelen magyar változat válogatása, a jegyzetek és a bevezető tanulmány Urbán Aladár munkája. A kötetnek a Katona Tamás által szerkesztett Bibliotheca Historica sorozatban való megjelenése az Európa Könyvkiadó és a Batthyány-alapítvány közös vállalkozása.

Mutass kevesebbet