Beavatás - Márk evangéliuma

Márk evangéliuma beavatás, e szó eredeti, már-már elfeledett értelmében: beavatás Jézus Krisztus földi életének, szolgálatának, halálának és feltámadásának eseményébe, beavatás a misztériumba, élet és halál titkába. Beavató olvasmány volt eredetileg, és az ma is, ez biztosítja különleges helyét az evangéliumok között. A szerzők célja, hogy erre irányítsák a figyelmet, a beavatásra, a misztériumra, e leértékelődött, álvallások, tévhitek, hitetések által lejáratott szavak valóságára, valóságos tartalmára, hogy a mai olvasó újra átélje a pogány százados megrázó élményét, amikor a kereszt alatt felismerte azt, amire nincsenek szavak: Ez az ember valóban Isten Fia volt! Paradoxonról van szó. Jézus titkát előbb nem, csak a kereszt után, visszafelé lehet megérteni, miközben kezdettől minden ugyanerre, a keresztre mutat előre. E kettősség drámai feszültséget szül. Márk evangéliuma - dráma, monodráma, dráma egy hangra, elbeszélt dráma, misztériumdráma, ez adja a kulcsot megértéséhez. A hallgató, olvasó nem csupán közönsége a drámának, hanem résztvevője; azonosul a szereplőkkel, hogy velük együtt nyerjen beavatást a misztériumba. Mert a misztérium nem olyasmi, amit elég egyszer megérteni, és onnantól már mindig a miénk. A misztériumot nem megfejteni kell, hogy azután többé már ne legyen misztérium. A misztériumot nem lehet birtokolni, meghódítani; egyet lehet, újra és újra belé avatódni. Ez történik itt, Márk beavató evangéliumában. Ünnepi, húsvéti olvasmány. Azt cselekszi az ünnepen, ami az ünnep dolga, újra valósággá, jelenvalóvá, jelenné teszi, felmutatja a megváltás történetét a maga pőre, szikár valóságában.

Mutass kevesebbet