Beavatások a tanúságba

Az ​igazi önvalónk az örökkévalóság tudatos tanúja – ide fog eljutni minden kereső. Addig is a felébredett mesterek az alvókat ébresztgetik tanmesékkel, bölcsességekkel, példamutatásokkal, meditációkkal. A végtelen részei vagyunk, de ami a végtelennek a része, ő maga is végtelennek kell, hogy legyen. Ezt nevezem az örökkévalóságban elfoglalt jelen valóságunknak. Minden élethelyzetünkben ennek a jelenlétnek a fontosságát kutatjuk, amíg rá nem döbbenünk az élet értelmére. E felismerésekhez próbálok segítséget nyújtani a kedves Olvasóknak és Keresőknek. A spirituális út számomra – és remélem mások számára is – talán a legcsodálatosabb életút. Mindenki ezt az utat járja, csak a hogyanok mások: nevezhetjük akár Jákob létrájának, égig érő paszulynak, életfának, vagy akár egy örökké tartó zarándoklatnak, nem számít. Bármivel foglalkozunk, az ellentétpárját a világ teszi hozzá, hogy egészként értelmezhessük. Építünk, a természet lebontja; születünk, de meg kell halnunk; a megszerzett dolgainkat elveszíthetjük. Nincs olyan dolog a poláris világban, amit az ellentétpárja nélkül igazán értékelni tudnánk. A természeti törvények helyes megismerései a tökéletesedő, törekvő, tapasztalataiból okuló bölcsességet fedik fel előttünk. Legyen időnk magunknak adni abból, amit mindig szerettünk volna. Csak a feltöltekezett ember tud túlcsorduló lenni és másoknak adni. Legyünk hálásak Istennek a létezésünkért, és mindannak, ami történt, történik és történni fog velünk az életben. A világ minden porcikája a tanítómesterünk, a létezésünk alap oka az, hogy tanuljunk. Kellemes utazást kívánok az örökkévalóságban.

Mutass kevesebbet