Bech bolyong

Updike ​olyan író, aki szereti a hőseit; vissza-visszatér hozzájuk, hogy életük alakulásáról beszámoljon. A Magyarországon most először megjelenő Bech-sorozatból egy fiktív írói portré kerekedik ki. Címszereplője, Henry Bech 1923-ban született, s az ötvenes években megjelent első regénye, a Poggász nélkül egy csapásra ünnepelt íróvá teszi szerte a világon. A nagyregénynek szánt A kiválasztottak-at azonban a kritika úgy lehúzza, hogy Bechen elhatalmasodik a krónikus írásgörcs, és hosszú ideig abból él, hogy különböző egyetemeken és külföldi előadókörutakon tart felolvasásokat, mint a kortárs amerikai irodalom megbecsült képviselője. Kelet-Európába, a Távol-Keletre, Afrikába és Ausztráliába tett utazásai során Bech lépten-nyomon szexuális kalandokba bonyolódik rajongóival vagy kísérőivel, és rájön, hogy egy író egészen érdekes és fölöttébb jövedelmező pályát futhat be anélkül is, hogy bármit írna, pusztán múltbeli érdemei alapján. Aztán váratlanul feleségül veszi Bea-t, egy régi barátnője húgát. Jeruzsálemben, ahol a mézesheteiket töltik, Bech csak fanyalog, Skóciában, a keresztény Bea őseinek földjén viszont ő érzi otthonosabban magát. Élete akkor vesz újabb fordulatot, amikor tizenöt évi kínlódás után végre megírja a rég várt regényt, a Nagy merészen-t.

Mutass kevesebbet