Bedobom a törölközőt

E kötet írásainak többsége szamizdat- célokra készült, vagy leszorult a szamizdatba. Mondhatnám így is: felszorult oda, hiszen az illegális sajtó erkölcsi hitele és intellektuális tekintélye a legális fölé nőtt az évek során. Most aztán izgulhatok: a széles nyilvánosság napja alá, a felszínre evickélve nem pukkadnak-e szét, mint sok atmoszférás nyomáshoz szokott mélytengeri halak? Új könyvem némelyest különbözik korábbi publicisztikai gyűjteményeimtől, az Ürügyeimtől és A derűlátás esélyeitől. Először is: ha dúl a sajtószabadság - bárki tapasztalhatta ezt a legújabb időkben -, akkor nem kell ürügyeket keresni. Márpedig a szamizdat-sajtó eleve megajándékozta magát a cenzúramentesség gyönyöreivel. Ezeket mindig ellenszolgáltatásnak fogtam fel, lelki bérnek és juttatásnak a felvállalt kényelmetlenségekért. Kérdés viszont - amire nem tudok válaszolni -, hogy az ürügyvadászattal járó többértelműséget át tudtam-e kellőképpen menteni az új helyzetbe, mely ürügytelenül éles megfogalmazásokra ösztönöz. Másodszor is: a derűlátás esélyei megnövekedtek az utóbbi időben. De megnőtt a szorongás és rettegés is, a beláthatatlan katasztrófák lehetőségének előérzete. Az ironikus hangvétel egyre inkább átadja helyét a leplezetlen gúnynak. Örüljek ennek? Úgy vélem, akár örülök, akár nem, e stílusváltozást nem befolyásolhatom. Kockázatok és válaszutak felé dülöngélő fejlődésünknek a metszőpontján módosul írásaim hangvétele. Derűlátásom esélyeit úgy növelem, hogy bedobom a törülközőt, de előzőleg jó nagy csomót kötök rá. Remélem, azokat találja kupán, akiket megcéloztam vele.

Mutass kevesebbet