Bejárat a semmibe

Keresztury Tibor az Élet és Irodalom "Villanófény" rovatában megjelent rövidprózai írásaiból állította össze új könyvét. Összetéveszthetetlenül egyedi hangú szövegei mind egy-egy pillanatfelvételt adnak az ezredforduló Magyarországáról. Ez az "album" sokszor kegyetlen őszinteséggel mutatja meg, milyen is az a hely, ahol élünk, és milyenek vagyunk mi, korunk "hősei". A kép persze korántsem mindig tetszetős, de meggyőzően hiteles és tanulságos - szórakoztatóan revelatív és kétségbeejtően ismerős. Ez van, követjük a megfigyelő tekintetét, miközben a mosoly szépen lassan az arcunkra fagy."Egy hang nagyon el van kapva. Szemérem és kitárulkozás, személyesség és - mi a másik? Van nyelv és személyiség, és van nézőpont. És kemény, kíméletlen humor - hulljon a férgese, ha mi magunk vagyunk is az! Vereség és méltóság, brutalitás és törékenység, buldózer és nádszál: Keresztury." - írta a szerzőről egy korábbi kötete kapcsán Esterházy Péter."Áll a járdán, mint akinek sorsa ez. Várakozik. Elvan. Várásának nincsen tárgya. Létezése nem irányul semmire. Csak úgy ott van, mintha odatették volna. Jelenléte ok nélküli. Pusztán, hogy a jelenetnek szereplői minőségben ő is részese legyen. Hogy ne lehessen tőle eltekinteni. Az idő közben eltelik. Nem jó így, de nem is tragikus. Nem bíztató - mitől volna -, mégsem kilátástalan. A zsebben levő rugóskéssel nem szükséges azon nyomban elmetélni az ereket. Mert noha nem indul, nem is jut sehova, az igaz. Ámde ha elindul, akkor meg a magafajtát általában elütik. Kinek kell ez."

Mutass kevesebbet