Béke Ithakában

Márai Sándor. Béke Ithakában. Regény három énekben. London, (1952). Lincolns–Prager Publishing (Printed by The Carlton Press). 256 p. Első kiadás. Odüsszeusz történetének Homérosz-féle befejezése – megbékéléssel záródó történetív – mindig is a történet továbbszövésére sarkallta az alkotókat. Talán ezért is van, hogy az ithakai hős alakja számtalan művészeti ág számos alkotásában él tovább, és hogy tengernyi olyan mű született, amely az eredeti befejezést átírva folytatja az eposzhős történetét. Márai Sándor regénye a címben jelzett otthoni békét egészen más színben láttatja. Márai Sándor írói egyéniségében és eredetiségében, mondanivalójában és Ítéletében, hősies individualizmusában és társtalanságában egyedül áll a magyar irodalomban. Nincs irodalmi irány, írói forma és szellemi vonal, ami kötné. Az irány, a forma és a szellemi vonal, amin halad, kizárólag Máraié. Márainak nincsenek követői, bármennyire csábító az a példátlan siker és népszerűség, amit dacos és bátor individualizmusával kivívott magának. Mert Máraitól tanulni lehet, de eltanulni gondolatainak bizarrságát, stílusának egyéni finomságát s mély emberi bölcsességét senki se tudja. A Béke Ithakában-t, ezt a most befejezett nagy regényét nevezhetjük mithológiai regénynek, de valóságban bonyolult és tragikus életünk regénye. Homérosz énekelte meg Ulysses, az isteni eredetű ember hányatott, kalandos, zaklatott és viharos életét, csavargásait tengereken, csalafinta csalásait, kíméletlen szerelmeit, de abbahagyta ott, ahol az emberi élet regénye kezdődik. Az emberi élet regényét írta meg Márai. Ő formálta meg az olimpuszi csókból földre hullott Istent röghöz tapadt örök emberré, aki nyílt és alamuszi, becsületes és tolvaj, hős és pipogya. Márai Ulyssese izgalmasan igaz, mert velünk él a mában. A Béke Ithakában az emberi sors regénye. Márai Sándor, a mai magyar irodalom egyik legnagyobb és legeredetibb egyénisége, 1900-ban született Kassán. Régi patrícius családból származik, abból a vezető középosztályból, amely a reform-korszak humanista szellemét őrizte meg Magyarországon. Frankfurtban és Berlinben végezte egyetemi tanulmányait. Hat évig élt Párisban, ahonnan magyar és német lapoknak és folyóiratoknak dolgozott. 1932-től 1943-ig a Pesti Hírlap publicistája volt. Negyven kötete jelent meg: elbeszélések, regények, tanulmányok és színdarabok. Könyveit csaknem minden európai nyelvre lefordították. 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának választotta. 1948-ban önkéntes számkivetésbe ment. Nápolyban telepedett le, de 1952 óta New Yorkban él. A Béke Ithakában című regényét már Nápolyban írta és három évig dolgozott rajta. Ennek az egészen rendkívüli Írónak ez az egyik legemberibb, legigazabb és legperzselőbb írása. (Magyar Irók Könyvesháza.) Tezla 2469. Mészáros 133. Álbordás kötés, vászon táblákkal, védődobozban.

Mutass kevesebbet