Békegyakorlatok

Már akkor is egészen bizonytalan voltam abban, hogy tulajdonképpen milyen film is lehet/lehetne ez. Nem magamról... Nem, de magamból. Amit ki tudtam hozni. Azt gyömöszöltem bele ebbe a filmbe... Ez a film kicsit olyan lett, mint amilyen én is vagyok. Kicsit szétszórt, olykor a pátoszra, a patetikára is fogékony, no és persze csapongó. Felületes is olykor... Ha valamihez hasonlítani kellene, talán azt mondhatnám, hogy egészen, de tényleg teljesen olyan, mintha... Tudod - már elnézést a megszólításért és a bizalmaskodásért, de, tudod -, manapság most már ezekkel a digitális kis fényképezőgépekkel mindenki rögzíthet mozgóképet is. És pont olyan ez a film, mintha valaki állandóan magánál hordta volna a kis fényképezőgépét, esetleg, amikor otthon felejtette, a mobiltelefonjával is rögzített hozzá részleteket... És minden komolyabb tervezgetés, forgatókönyv, dialógusok nélkül... Egyszerűen csak kitette a fényképezőgépet - mozgóképfelvételre állítva - a villamos ablakába, amikor reggel munkába igyekezett, estefelé pedig munkahelyéről hazafelé zötykölődött... Vagy - a statikus képeket halmozva - csak beindította felvételt, és letette a nappali szobában az asztalra.

Mutass kevesebbet