Belsőégésű mótorok, mótoros vasúti és közúti járóművek

Hámori István. Belsőégésű mótorok, mótoros vasúti és közúti járóművek. Budapest, 1940. Hámori István (Fővárosi Nyomda). 320 p. Előszó: "A közelmúltban ünnepeltük a vasút 100 éves évfordulóját. Az elmúlt száz év nemcsak műszaki tekintetben változtatta és fejlesztette ki a vasútüzemet a mai formájára, hanem a forgalomnak nagymértékű megnövekedése egyúttal a vasútüzem gazdaságosságának kérdését is előtérbe tolta. A kérdés súlyát a világháború utáni mostoha gazdasági viszonyok csak növelték. Az egyes országok vasúti hálózata az ország gazdasági életéhez igazodik. Hazánk vasúti hálózatát a termelési és fogyasztási központok irányában vezetett főútvonal és a vidéket a főútvonalhoz kötő mellékvonalak jellemzik. Vasúti forgalmának sűrűsége épp a mezőgazdasági termelés időszakossága miatt nagyon változó. Ilyen körülmények között a mellékvonalakon a világháború előtt a leggazdaságosabb vonattípus a vegyesvonat volt. A belsőégésű erőgépeknek háború utáni rohamos fejlődése lehetővé tette, a közúti autóbuszoknak a versenye pedig rákényszerítette a vasútakat, hogy a mellékvonalakon a személy- és teherforgalmat egymástól függetlenítsék, miként az a fővonalakon már régebben megtörtént. Olyan járóműről kellett tehát gondoskodni, mely aránylag gyorsjáratú és elég olcsó üzemű ahhoz, hogy a közúti gépkocsikkal a versenyt felvegye. A feltételeknek legjobban a mótorkocsi felel meg." Fűzve.

Mutass kevesebbet