Berzsenyi Dániel versei

A ​költő születésének kétszázadik évfordulóját ezzel a szokatlan műfajú könyvvel ünnepelheti a magyar irodalomtudomány és az olvasóközönség. Úttörő vállalkozás Berzsenyi költészetének röntgenszerű átvilágítására, hidat ver az időn át a költőhöz, feloldja az idegenséget a mai kultúrájú, szabadabb és nyíltabb művészi magatartásokhoz szokott jelenkori olvasó és a rejtőző, szemérmes, klasszicizáló Berzsenyi-költészet között. S áttörve a mai fülnek régies nyelv és a mai szemnek különc személyiség ellenálló burkain, felfedi azt a Berzsenyi Dánielt, aki az élet és a művészet oly nagy konfliktusait élte át védtelen, kifinomult lélekkel, hogy nemcsak ódai szárnyalású és gyengéden hajlékony nyelvében teremtett új, drámai izzású lírát, hanem életét is egy nagy – megíratlan – sorsdráma lenyűgöző nagyságú főszereplőjeként élte át. Új életrajzi adatok, érdekes kortársi levelek, mély és megindító költői vallomások, a legjobb tanulmányírók értékelései, világirodalmi és képzőművészeti összefüggések szövődnek bele a tanulmányok anyagába. Az adatok elrendezését, egymásra vonatkoztatását, értelmezését a mini-esszék írója azzal a szakavatott hozzáértéssel, mélyről fakadó szeretettel és tudatos tisztelettel végezte, amely eddigi Berzsenyi-kutatásainak is aranyfedezete volt. Az adatok feltárása mindig a megértést segíti elő. A versek „egyénisége” szerint, különösen a kortársakhoz írt költemények elemzésekor, valósággal novellisztikus plaszticitással bontakozik ki az olvasó előtt a költő-óriás magányos alakja.

Mutass kevesebbet