Beszédes csend

Eléggé retro történet. Egyébként nem rossz, csak szerintem egy kicsit már kevés a mai ingerküszöbhöz. Nekem például volt hiányérzetem, de nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy miért. Talán hiányzott belőle a napjaink szerelmes történeteiben megjelenő tűz. Sajnos ez inkább csak egy kis langyos, pislákoló tüzecske volt, de nem tombolt olyan szinten, mint ahogy én azt igényeltem volna. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy a pornós „szerelmes” történetek a gyengéim, és ezért hiányoltam a tüzet. Nem effelé tűzre gondolok, hanem magára arra, hogy érezzem, hogy a szereplők körül izzik a levegő. Itt semmi ilyet nem éreztem. Inkább azt az érzetet keltette, hogy mindenki tudja, hogy az a rendje a dolgoknak, hogy egy nőnek kell egy férfi, egy férfinek meg egy nő, és állapodjunk meg egymás mellett, mert így szokás. Talán ez annak is köszönhető, hogy Lauri nagyon maradi volt, bevallom, néha a hideg futkosott tőle a hátamon. Drake sem volt épp a legizgalmasabb szereplők mintaképe. A 3,5 csillagból kettő magára a témaválasztásra jár. Örülök, hogy megjelent a siketség a könyvben, és lényegében e körül kerekedett ki a történet.

Ez a könyv most nem jött be annyira. Nemcsak a téma miatt, a halláskárosultakról is szól és nem annyira szoktam ilyen könyveket olvasni, épp elég nyomorúság van az emberek életében, nem még könyvben is ilyenről olvasni. Valahogy az egész történet nem tűnik igazinak, persze, tudom, ez egy regény, de nem tudott beszippantani a történet. Minden olyan művi, olyan hazug