Beszélgetés a szüzességről és a házasélet tisztaságáról III.

Háromnapos lakoma folyik Mátyás király udvarában, amelynek résztvevői a királyi páron kívül a kor jeles humanistái, köztük a tudós Galeotto Marzio, Bánffy Miklós, az Aragóniai-ház tagjai - Beatrix testvérei -, államférfiak, hadvezérek, egyházi méltóságok. A lakomán egy téma körül zajlik a vita: melyik az előbbrevaló erény, a szüzesség avagy a házasélet tisztasága? A jellegzetesen humanista témafelvetés jellegzetes humanista módon kerül feldolgozásra: ékesszóló monológok hirdetik valamelyik álláspontot, szikrázó dialógusok csapnak össze olyan érvekkel, amelyek a reneszánsz humanista tudományosság egész fegyvertárát felvonultatják; egyaránt merítenek az ókori mítoszokból, történelemből és a görög-római irodalom nagyjanainak alkotásaiból, valamint a keresztény kultúrából, a bibliából és a keresztény teológiából. Nem véletlen sem a lakomázók témaválasztása, sem az a tény, hogy Bonfini ezzel a művével óhajtotta elnyerni a királyi pár rokonszenvét, hogy megtelepedhessék Mátyás udvarában. Miről is vitáznak hát voltaképpen? Beatrix királyné azt állítja, hogy semmi sem szentebb a szüzesség erényénél, ezért minden nőnek tartózkodnia kell a férfival való érintkezéstől. Mátyás szerint a házasélet tisztaságánál nincs nagyobb erény: a házasélet célja, hogy utódokat hozzon létre, és ezzel megteremtse az élet folytonosságát. Az igazság kiáltóan egyértelmű, annyira, hogy szinte érthetetlen, miért képvisel ilyen álláspontot az önmaga is házasságban élő Beatrix. A magyarázat abban rejlik, hogy a vita csak látszólag folyik ezen az elméleti szinten: mögötte véres dulakodás húzódik a királyi pár között. Beatrix ugyanis meddő volt, nem szült örököst Mátyásnak, uralomvágya viszont hatalmas: még Mátyás életében társuralkodó kívánt lenni, halála után pedig igényt tartott volna a trónra, ezzel az Aragóniai-ház kiterjesztette volna befolyását Magyarországra. Mátyás azonban Korvin Jánost ismerte el örököséül, biztosítani kívánván a dinasztikus folytonosságot. Az itáliai humanistáknak, Bonfininek nyilván nem volt ellenére Beatrix terve, így a mű végkicsengésében minta Beatrix álláspontja győzedelmeskednék... De a tudós Bonfini politikus is volt: pontosan tisztában volt nemcsak az erkölcsi igazsággal, hanem Mátyás jelentőségével, személyiségének európai méretű befolyásával is. Óvatosan kell hát lavíroznia a királyi fenségek között. A lavírozás érdekében vonultatja fel a reneszánsz csaknem enciklopédikus teljességű műveltségét hol az egyik, hol a másik álláspont érdekében, antik tekintélyekkel támasztja alá az érveket, s ha kell, még módosít is kicsit az ókori szövegeken. Modern értelemben vett manipulálás ez a tudósságában is élvezetes mű; élvezetessé teszi a szándékoknak rejtettből egyre nyilvánvalóbbá válása, az alakoknak a stilizált ideálportékból kibontakozó emberi arca, s főként Bonfini rendkívül finom iróniája, mellyel ezt az élethalálharcot leplezi és leleplezi. A beszélgetések először szólalnak meg magyarul Muraközy Gyulának a legkisebb finomságot is érzékeltető mesteri fordításában.

Mutass kevesebbet