Nemcsak a könyvet ajánlom az olvasó figyelmébe, hanem a magyar nyelvet, amellyel az itt közreadott írások foglalkoznak. A helyzetünk, hogy a nyelvterület foszló szélein élünk, kívül az országhatár védősáncain, napi gondunkká teszi az anyanyelvűséget, az anyanyelv méltánytalan jogi helyzetét, a nyelvhasználat korlátozását. Közben ritkán gondolunk magára a nyelvre, ritkán tesszük föl akár köszöntésként is, mint Sütő András ajánlotta, azt a mindannyiunkra tartozó kérdést: „Hogy s mint szolgál, uram, az édes anyanyelve?".
Nem fölösleges, nem költői a kérdés, mert nyelvi egészségünkkel ugyancsak bajok vannak. Bárki tapasztalhatja a televízióban, a rádióban, az iskolában, az utcán, mindenütt, hogy kapkodó, tétovázó, zavart lett nyelvünk dallama; bizonytalan, gyakran idegen mintát követ a szórend és a hangsúly; némely hangunkat, különösen a hosszú hangzókat alig érzékeljük a hanyag ejtésben; hígul, lazul nyelvünk okkal magasztalt tömörsége; az egyoldalú kényszerkétnyelvűségben szolgaian fordítjuk azt is, ami lefordíthatatlan; és átvesszük azt is, ami fölösleges, mert van már rá szavunk. Hogy mindez ne így legyen, arról mi is tehetünk, mi tehetünk elsősorban. Ehhez ajánl segítséget, tanácsokat ez az olvasókönyv.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről