Beszterce ostroma

Pongrácz István gróf nem hajlandó tudomásul venni, hogy a középkor ideje lejárt, a XIX. században úgy rendezkedik be kastélyában, mint egy igazi várúr, van hadserege, várparancsnoka, íródeákja, várúrnője és szolgaszemélyzete. Időnként, hóbortjának engedve, hadijátékokat rendez, "csapatai" összemérik erejüket a kommenciós ellenfél, Forget őrnagy "hadaival". Tekintve, hogy felesége nincs, a várban pedig feltétlenül szükség van várúrnőre, erre a posztra pénzért megvásárolja Estellát, a komédiásnőt. A "nagyasszony" azonban egyhamar megunja a várúr bolondériáit, és egy koldusszegény báróval megszökik Besztercébe. Pongrácz hadat üzen a városnak, követeli Estella kiadását. Végül is egy ügyes trükkel eltérítik szándékától, és a város Estella híján Apolkát, egy orvos árváját adja helyébe túszként. A fiatal Tarnóczy szerelmes a leányba, a gróf is ragaszkodik Apolkához. Az így kialakult kínos bonyodalmat végül is Pongrácz halála oldja meg. Mikszáth Pongrácz alakjában a korabeli, a XIX. századi magyar főnemesi osztály maradiságáról rajzol hiteles képet, azt mutatja be, hogy mennyi korlátoltság, mennyi maradiság van a középkori szokásokhoz és a főúri előjogokhoz való görcsör ragaszkodásban. Az író perspektívát is állít a maradiság és az úri kiváltság képviselője elé; Pongráczot már senki sem veszi komolyan, gúnyolódnak, nevetnek rajta, a háta mögött mindenki bolondnak tartja, és senkinek sincs kétsége aziránt, hogy egy ilyen hóbortos alak számára már csak egy megoldást tartogathat a jövő: a bukást, a pusztulást.

Mutass kevesebbet