Bevezetés a katonai lelkigondozásba 1948

Az a könyv, amelyet az olvasó kezében tart, Dr. Dezső László, néhai tábori lelkész esperes alezredes hagyatékát tartalmazza. 1941-ben megírta és Pápán megjelentette „Bevezetés a katonai lelkigondozásba99 című műve I. könyvét, amelynek célja: bemutatni a magyar protestáns katonai lelkigondozás történetét, szervezetének kialakulását, az intézményes lelkészi szolgálat lehetőségeit és kötelességeit a honvédség körében. így a könyv elvi részében az egyház és a katonaság viszonyát vizsgálja. A történeti rész a katonai lelkészség múltjával, a protestáns tábori lelkészség intézményének létrehozásával, szervezeti felépítésével, végül az intézményszerű katonai lelkigondozás kérdéseivel foglalkozik. Már ebben az első könyvben jelezte - tartalom megjelölésével (7. oldal)-, hogy kéziratban és előkészületben van a II. könyv. Közben lezajlott a második világháború, ezt követőleg, rövid átmeneti időszak után Magyarországon alapvető társadalmi és politikai változások következtek be, s a tervek eredeti szándék szerinti megvalósítására nem került, nem kerülhetett sor. Dezső László azonban ennek ellenére nem tétlenkedett, sőt a tervezettnél többet is tett. 1948-ban elkészítette az 1941-ben megjelent I. könyv második kötetét, amelyet szükséges összekötő és kiegészítő résznek ítélt az (az immár első kötetnek minősülő, 1941-ben megjelent) I. könyv és az időközben ugyancsak elkészült II. könyv közé. Miután azonban ekkor már nem kedvezett a kor az anyag megjelentetésének, ezért (valószínűleg valamivel később) a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában nyert elhelyezést, mint a szerző és családja (zárolt) letétje. Hasonló sorsra jutott az a megemlékezés, amelyet Dezső László 1957-ben Soltész Elemér református lelkész, egykori protestáns tábori püspök halála alkalmával írt és csatolt egyéb, függelékbe sorolt, részint másoktól származó kiegészítésekkel. Most eljött az ideje annak, hogy ez a hagyaték: a magyar protestáns tábori lelkészi szolgálat történetének fontos dokumentuma megjelenhessék. A kiadásra történő előkészítés, a sajtó alá rendezés nem tekintette és nem is tekinthette feladatának, hogy bármilyen változtatást eszközöljön az anyagon. A hagyaték értéke sokkal inkább abban van, amit Dezső László maga is mond a második kötet elé írt soraiban: „forrástanulmányt kívánunk nyújtani". Mi ma mindezt joggal megtoldhatjuk azzal, hogy páratlan, másutt fel nem található történeti dokumentum anyagot jegyzett fel, őrzött meg és hagyott ránk a szerző. A kiadásra történő előkészítés feladata abban állt, hogy a nem nyomdakész kéziratot, az egyes alkatelemeket gondosan rendbe rakja. Az alkatelemek értelmezése tekintetében nagy segítséget jelentett Virágh László református lelkész barátom, aki egykor (az 50-es években) Dr. Dezső László munkatársa volt a debreceni Nagytemplomban (mint később a 60-as években magam is). Ez a rövid összefoglaló bevezetés is csupán azt tekinti feladatának, hogy előzetes tájékoztatást, mintegy eligazítást nyújtson az olvasónak, mielőtt maga is közelebbről megismerkedik az anyaggal. Mit tartalmaz ez a hagyaték, a könyv, amit az olvasó a kezében tart? Az I. könyv második kötete elé Dr. Dezső László írt rövid bevezetést, amely így indokolja az | könyv folytatását és kiegészítését: „... az első kötet megjelenése (1941) óta eltelt sorsdöntő esztendők és a második világháború eseményei a katonai lelkigondozásban is változást idéztek elő. Részben szükségessé vált az I. kötetben csak érintett, vagy vázlatos adatok pótlása, kiegészítése, illetve bővebb kifejtése;" Ez a kiegészítő II. kötet a történelmi előzmények rekapitulálása után, a katonai egyházközségek, a Protestáns Egyházi Szervezet megalakulásával és működésével, majd a tábori gyülekezetek lelkigondozói helyzetének bemutatásával foglalkozik.

Mutass kevesebbet