Bevezetés az ókortudományba I.

Tíz híján éppen száz éve, 1906-ban jelent meg Vári Rezső munkája, „A Classica-philologia encyclopaediája", amely alcíme szerint - célját tekintve - „a classica-philologia tudományágainak módszertanába bevezető kézikönyv". A mű szorgos gyűjtőmunkán alapult, s a klasszika-filológiáról nem csupán a korabeli (főképp külföldi) kézikönyvek alapján igyekezett képet rajzolni. Mára persze ez a hatalmas anyag sok tekintetben túlhaladottá vált. Ez elodázhatatlanná tette egy új kézikönyv elkészítését, amelynek terve a szerkesztés színhelyén: Debrecenben alakult ki, ám végső tartalmát az 1995. május 19-21 között Zamárdiban megrendezett II. Ókortudományi Konferencia tanácskozása állapította meg. így született meg az a gondolat, hogy ez a bevezetés egyelőre csak a klasszikus antikvitás keretei között marad, mellőzve az ókori Keletet, s főképp a következő tárgyakra összpontosít. Egyfelől bemutatja az ókorkutatás történeti alakulását, ill. az ókorról kialakított változó történelmi képet; másfelől pedig eligazít a mindenkori vizsgálatok forrásanyagában, beavatva mind az írott, mind a tárgyi emlékek korszerű kutatásába és felhasználásába. Ezáltal egyrészt világossá válik, miként változott meg a 20. század folyamán az ókortudomány helyzete a humán- és társadalomtudományok egész rendszerén belül; másrészt miként tökéletesedett és bővült e tudomány kutatási módszere. Mindez annál szükségesebb, mert bár az ókorkutatás lépést tartott a tudományos vizsgálatokban bekövetkező, jórészt az informatikának köszönhető robbanásszerű változásokkal, mégis napjaink viszonya a régmúlthoz az utóbbi években erősen módosult, még a 19-20. század fordulójához képest is. Ezt igazolja a jeles mai humanistának, Manfréd Fuhrmann-nak a közelmúltban megjelent tanulmánykötete is, mely már címében Európa elidegenült alapjairól beszél (Europas fremd gewordene Fundamente, Artemis & Winkler Verlag, Zürich, 1995). A jelen összefoglalás azt is bemutatja, hogy ez miképpen következhetett be, és milyen feladatok adódnak a megváltozott körülményekből. Munkánk tehát remények szerint elősegíti majd egy korszerűen gondolkodó, jó tudományos felkészültségű (görög-, latin- és egyéb [főleg magyar] nyelv és irodalom valamint történelem szakos) tanár- és tudós nemzedék szárnyra bocsátását. Munkánknak persze vannak fogyatékosságai. Jó lett volna, ha az eredeti elképzeléseknek megfelelően az egyes tudományágak területéről is tudtunk volna útbaigazító tájékoztatást adni. Ettől azonban márcsak terjedelmi okokból is el kellett tekinteni, figyelembe véve úgyszintén, hogy több szakágban a közelmúltban olyan összefoglalások jelentek meg hazánkban, amelyek kellő segítségül szolgálhatnak.

Mutass kevesebbet