Bibi

Bibi, ​vagyis Ulrika Erzsébet – mert valójában így hívták ennek a könyvnek a hősnőjét, amíg el nem cserélte nevét barátnőjével – a messzi Dániában él. Elhihetitek, kevesen ismerik nála jobban Dániát, mert Bibi édesapja állomásfőnök s így kislánya szabadjeggyel barangolhatja be a szép kis ország zöldellő szigeteit, dimbes-dombos tájait. Nem is akadna Bibinél vidámabb, boldogabb kislány Dániában, ha… No de ez nagyon szomorú történet. Bibi gyönyörű anyukájáról van szó, aki valóságos grófkisasszony volt, amíg ki nem tagadták a gőgös grófi szülők, amiért egy egyszerű állomásfőnökhöz ment feleségül. Erről jobb, ha nem is beszélünk Bibi előtt, aki hallani sem akar „az undok grófi népségről”. Bibi legszívesebben télen-nyáron járná a világot kis rajztömbjével, mert azt is tudnotok kell róla, hogy nagyon szeret rajzolni. Ha a kalandos utazásai során el is hagyja pénzét, rajztömbjétől sosem válik meg. Épp így, az sem fordulhat vele elő, hogy megszegje becsületszavát. Pedig Bibinek két becsületszava is van: egy nagy meg egy kicsi… Hogy miért kéri vissza Bibi csak egyetlen egyszer nagy becsületszavát az édesapjától, ezt már nem meséljük el nektek. Olvassátok el Karin Michaelis bűbájos könyvét, s mindent megtudtok Bibiről, erről a talpraesett, élesnyelvű kislányról, aki tele van szeretettel, jósággal és kielégíthetetlen kalandvággyal.

Mutass kevesebbet