Billy Budd

Vannak írók, akiknek életművében karöltve jár élmény és emlékezés, erkölcsi igény és szépségtudat, részletgazdagság és monumentalitás. Herman Melville ilyen író volt. Műveiben hatalmas erővel jut kifejezésre az az ószövetségi meggyőződés, hogy a világegyetem gonosz (ezt hirdették később a gnosztikusok) és irracionális (erre példa az egész világtörténelem). A nagy amerikai író fáradhatatlan találékonysággal kutatja a döntő összefüggéseket: erkölcs és törvény, sors és szabad akarat, részvét és közöny, kegyelem és ítélet törvényeit. Mintha azt kérdezné: mit ér cselekedni? Megsemmisíti-e a helyes cselekedetet a világi jog büntetése? Mi határozzuk-e meg saját mesterségünk törvényeit? Az emberi tettek miféle rendjében kerülhet összhangba a barbár bosszú és a bibliai méltányosság? Melville műveinek sugárzása ma is töretlen, lenyűgöző és talán örök. Kötetünk az író három nagyszerű elbeszélését adja közre, remekebbnél remekebb fordításban. A Kor Szellemének első javaslata magában foglalta a Régi Világ örökletes igazságtalanságainak helyrehozását. Franciaországban vérontás árán keresztül is vitték ezt bizonyos mértékig. De mi történt azután? Maga a Forradalom vált igazságtalanná, elnyomóbbá a királyoknál... (Billy Budd, Előszó) Herman Melville (1819-1891) szigorú kálvinista hagyományokat tisztelő holland-skót kereskedőcsalád sarja. Hamar kimarad az iskolából, apját korán elveszti, és szinte kamaszfejjel a Csendes-óceán szigetvilágában cirkáló hajókon teljesít szolgálatot. Első, sikeres könyveit követi - 1851-ben - a roppant eposz a Fehér Cetről és Ahab kapitányról (Moby Dick). A mű visszhang nélkül jelenik meg. Az író a hatvanas-nyolcvanas években visszavonul az amerikai irodalmi közélettől, és 1891-ben szinte ismeretlen New York-i vámtisztviselőként hal meg. Ezekben az évtizedekben keveset, de lényegeset ír. Műveit - így utolsó remekművét, a Billy Buddot (1891) is - csak évtizedekkel később fedezi fel a kritikai közgondolkodás. Ma Kafka és az egzisztencialisták előfutárának tartják, nagy bálnakönyve pedig aprónak és nagynak feledhetetlen emléke. Melville-t szabad szemlélete - és ezt túlzás volna szabadosságnak vélni - képessé tette arra, hogy a miénktől igen távoli erkölcsi rendszereket elfogadjon; fiatal és kalandor tengerészhez méltó alkata írásait különösen egészséges olvasmánnyá teszi a higgadt szárazföldi emberek számára. Nathaniel Hawthorne Természetesnek tűnik, ha Melville ótestamentumi, biblikus hangot üt meg. És ha barbár árnyalatot kap, azt is természetesnek vélem. Olvasás közben nem maradt időm eldönteni a kérdést: hol ér véget a bibliai, és hol kezdődik a barbár felségterület? William Faulkner Melville bámulatos könyvei olyan ritka műalkotások, amelyeket különböző módon olvashatunk. Fényesek és titokzatosak egyszerre; sötétek, mint a déli verőfény, és mégis világosak, mint a mély tengerek vize. A gyermek is, a bölcs is megtalálja bennük, amire szüksége van. Albert Camus A nagy amerikai korszak három gigásza közül - Poe, Hawthorne, Melville - ma Melville áll hozzánk a legközelebb. A Billy Budd pedig egész életművének koronaékszere. Eugenio Montale

Mutass kevesebbet