Bízd a halálra

"Joe ​visszafelé indult. Akkor hirtelen fény villant a helikopter felől… Futásnak eredt… Csak két tompa pukkanás állította meg. Tudta, nem rá lőttek. Mégsem tudott továbbfutni. Elindult visszafelé. Várta, hogy a helikopterből ismét felvillan a fény. Ez nem történt meg. Csend volt. Nem mert kiáltani… Akkor belebotlott valamibe. Felkészült rá, nem esett el. Lehajolt. Sokáig kellett kotorásznia a kezével, míg végre vérbe nyúlt. A nyakból ömlött a vér, és talán lejjebb is volt egy forrás. Csak élet nem volt már. Megfogta a két csuklót, vonszolni kezdte a testet a helikopter felé. Azt mondta: Megígértem neki, hogy átviszem Mexikóba. Szállj ki, és hagyd nyitva az ajtót. A helikopterből senki sem felelt. Joe elérte a hágcsót. Felszólt a fülkébe: – Gyere, segíts. Húzd fel, én majd tolom. A fülkéből senki se válaszolt. Joe akkor azt mondta: – Itt egy csekk… huszonötezerről. Ráteszem a lábát. És azt csinálsz vele, amit akarsz. Most se feleltek fentről. Joe elindult a Lincoln felé. Nem lőttek utána. Elérte a kocsit. Beszállt. Indított. Pár méter után ismét kiszállt. Kénytelen volt kinyitni a kaput. Ez is megtörtént. Visszaült a kocsiba, elhagyta a birtok területét. Megállt. Kiszállt, becsukta és bezárta a kaput. A kulcsokat megtörölgette, a kulcscsomót áthajította a kerítésen. Ügyelt rá, hogy a kőlapos járdára essen odabent…. várakozott. Lépteket nem hallott, annyit csupán, hogy valaki a kulcscsomót fölszedi… – Fényeskedjék – mondta-, Pro. Fényeskedjék neked, öregem."

Mutass kevesebbet