Bohém-világ

A cigányoknak, a kikről ebben a könyvben szó van, semmi közük azokhoz a cigányokhoz, a kiket a boulevardok dráma-irói egy kalap alá vesznek a tolvajokkal és gyilkosokkal. Nem is toborozzák őket a medvetáncoltatók, kardnyelők, kulcsfoglalatokkal házalók, lutri-professzorok, utczai pénzváltók és ezernyi más oly kereseti ágot üzők soraiból, a kiknek főfoglalkozása az, hogy egyáltalán nincs foglalkozásuk, és a kik mindenre készek, csak jóra nem. A cigányság, a melyről e könyv szól, nem mai keletű, mindenkor és mindenütt létezett és kiváló ősökkel dicsekedhetik. A régi görög világban, hogy tovább ne nyuljunk vissza ebbe a genealógiába, élt egy hires cigány, a ki napról-napra eltengődve bejárta Jonia viruló mezőnyeit, ette az alamizsna kenyeret és este megállapodott, hogy a vendégszeretet tűzhelyénél szegre akaszsza a lantot, a mely Heléna szerelmét és Trója bukását zengette. És felhaladva az idők létráján, az újkor cigány-világa ősöket talál a művészetek és irodalom minden korszakában. A középkorban folytatták a homeri hagyományt a hegedüsök és rögtönzők, a tudományok diákjai, Touraine valamennyi nótás csavargója, mindazok a kóbor múzsák, a kik vállukon cipelték az inség tarisznyáját és a dalnokok hárfáját, a kik dalolva járták be keresztül-kasul ama szép tartomány síkjait, a melyben kivirult Izaure Clemence rózsája.

Mutass kevesebbet