Bóják

Name: Bóják
Price: 1100.00 HUF
Availability: InStock
Author: Saint-John Perse

Saint-John Perse - Bóják, Budapest 1969 antikvár könyv

(0 vélemény)

Antikvár könyv

1 100 Ft

2 000 Ft

45%

Állapot

Készleten

Jó

Központi raktár

Kedvezményes

Kiadói borítója viseltes.

hűségpont

Hogy működik az alku?

Ez a nagy modern francia költő furcsamód teljesen kimaradt a század magyar irodalmi köztudatából, s régebben a francia irodalmi élet sem vett róla tudomást rangjához méltóan. Az újabb tanulmányok a század egyik legnagyobb költőjeként emlegetik, egyik nagy művét, az „Anabázis”-t, nem kisebb költő fordította anyanyelvére, mint T.S. Eliot – érdekes, de korántsem véletlen, hogy magyar fordítója az Eliot költészetéhez oly közel álló Vas István. Saint-John Perse mítoszteremtő költészete eggyé olvasztja a primitív ember természetélményét a modern ember természettudományos világképével. Versépítkezése sodró, áradó, buja képfantáziájú, de latinosan fegyelmezett, archaizáló stílusa, szabálytipró mondatszerkesztése is franciásan elegáns. Furcsa, magányos és elemi erővel vonzó költőegyéniség ő – anyanyelvi közegében éppúgy, mint magyar fordításban.

Mutass kevesebbet

Bővebb leírás

Kiadó:	Európa Könyvkiadó
Kiadás éve:	1969
Kiadás helye:	Budapest
Nyomda:	Kossuth Nyomda
Illusztrátorok:	Szántó Piroska
Kötés típusa:	kemény papírkötés, kiadói borítóban
Terjedelem:	168 oldal
Fordítók:	Vas István
Nyelv:	magyar
Méret:	Szélesség: 17.00 cm, Magasság: 23.00 cm
Kategória:	Irodalom / Szépirodalom / Versek, Versantológiák, Eposzok

Ajánlja ismerőseinek is!

Kívánságlistára teszem ezt a könyvet!

Megnézem a tartalomjegyzéket!

Saint-John Perse (Vas István)	5
Invokáció	
És ti, Tengerek, akik hatalmasabb álmokból olvastatok már	29
Tudom, hogy sírni fogtok, túl sok a kegyelem közöttünk	30
Költészet, követni egy himnusz vonulatát a Tenger tiszteletére	31
Így magasztaltatván, övezve lészel, ó, Tenger, sértés nélküli magasztalással	32
Oly, régóta már, hogy kedvet érzek e költeményhez	33
És a Tenger maga jött hozzánk a dráma kőlépcsőin	35
Strófa	
I.	
Magas Városok ragyogtak föl	43
Határépítkezés. Kikötői vegyes munkálatok	44
Másutt a történelem nem volt olyan világos	45
Eljöttél, vizek nevetése, elérted a földesúr zegzugait	46
A csillagok és a hajózás Mesterétől	49
Hívtak engem a Homályosnak, tengerből volt a szavam	49
Világ titka, te menj elöl! És jöjjön el az óra, melyben a kormányrúd végre kivétetik kezünkből!	50
Tisztelet annak, amit mondasz, Révkalauz. Ez nem a testi szemnek való	50
Jöttek a Tragikák	55
De megint fölemeljük karunkat a Tenger tiszteletére	56
Jöttek a Tragikák, le a sikátorokon	57
Igen, a várakozás meg a szárazság hosszú ideje volt ez	58
Szólítunk téged, apály! idegen hullámverés, kilessük vándorutadat a világon át	59
Hiány! ó, hiány!... Könyörgünk, ígérkezzenek nagy művek nekünk a tenger színe előtt	61
Ó! a mi kiáltásunk Szeretők kiáltása volt! De mi magunk, Szolgálók, minket ki látogat majd kőkamráinkban	63
A Patríciusnők is ott vannak a teraszokon	67
Könyveink kiolvasva, álmainknak vége - ez volt az egész?	67
Szikrázó köveinkkel és éjszakai ékszereinkkel, magányosan és félmeztelenül ünnepi öltözetünkben	68
Rezzenj, ó, előjelek Anyja, egészen menyegzői vásznainkig!	68
Így hát, földiek, partlakók, így hát, cinkosok, engedünk	69
És szólala a Költőnő	73
Ó, kegy, ó, keserűség! Hol füstöl még az illatos fűszerszám?	73
És az a lány a Papoknál	77
Próféciák! próféciák! Tengeren tévelygő ajkak	77
Ó! mindezek nem egyebek vajon, csak szerencsésen kikelt buborékok...?	77
Emlékeznek rá majd fiaitok, emlékeznek rá majd az ő lányaik és fiaik	78
Van mit, van mit mondani korunk javára	78
Kibontott, élénk vásznak csillognak	79
Az eső vízi százszorszépet szór a szigorú Óceánra	79
Hallgatjuk, mi halkan szólítottak, azt, ami nagyon közeli bennünk, és azt, ami nagyon távoli	80
És elvonultak az esők, senkitől sem kérdőre vonatva	80
Egy este, mit isteni kéz alakított	85
Párkakeblű édesanyáink cédrusszékükön	85
Aki a bibasist táncolja a hét halkyoni napon, elémelyedik egy este, a tánc lankadásának idején	86
Egy csillagvirág és ördögszem színű este, mikor a szirtek zöld gerléje	86
És itt az óra, ó, élők! amikor a tengeri szellő átengedi esélyét a föld utolsó leheletének	87
Idegen, akinek vitorlája	91
Kirajzó fehér szárnyakkal csíkozott fekete márványöblökben	91
Keskenyek a hajók	
Szerelmesek, ó, ti későnjöttek a márványok és bronzok között	95
Keskenyek a hajók, keskeny a fekhelyük	96
Szerelem, szerelem, aki oly magasra tartod születésem kiáltását	97
A férfi szívében: magány. Különös a férfi, a parttalan, az asszony mellett, aki partlakó	98
Fogaim tiszták a nyelved alatt. Szívemre súlyosulsz, és kormányzod tagjaimat	100
Szerelmes, aki nem fogok tetőzetet húzni a Szerető fölé	102
Asszonyi jajszó az arénán, asszonyi nyöszörgés az éjszakában	106
Hajó, mely töve fölött kinyílik, arannyal és parázzsal megvilágított	108
A vágyakozás vándor forgószelei, és mindenfelől az előjeleit rajzásra bocsátó villám!	109
Ó, áradásában magas asszony és futásában megfogva!	109
Melletted elnyújtva, mint az evező a bárka mélyén	112
Leeresztett zsalukkal és eloltott fényekkel a faberakásos ház hajózik, mint egy háromevezősoros gálya	114
A reggel, megmosdva, mint a hitves. És a világ visszanyerte színét	116
Magány, ó, férfiszív! Aki bal vállamon elalszik	117
Ó, te, ki alvás közben eltaszítod halandó részedet	118
Ez, aki szétárad bal vállamon, és betölti karom öblét	119
Gyöngédebben távozzatok, órák léptei tetőmön	120
Ó, te, aki utazol, asszonyi éjszakádból egészen hozzámig	121
Kevéssel hajnal előtt és a nappal kardjai előtt	123
Magány, ó, férfiszív! a magadban hordozott dagály	124
Te, akit láttalak aludni asszonyi melegemben	125
Széttört fegyverek a hajnal mélyén - ó, tündöklés! ó, szomorúság!	126
Mire felállítjuk puhafa léceinket	127
És a tenger mindenfelől jön hozzánk embermagasságban	128
Szép idő a tengeren, két tiszta ránc a nagyon tiszta homlokon	129
Megjött a tél, hajtóvadászaton a tenger, az éjszaka felárad a torkolatöblökbe	132
Kórus	
Baal Tengere, Mammon Tengere	139
Téged idézünk, Bölcsesség! belefoglalunk esküinkbe	139
Hát aludtunk, mi és temagad is, Jelenlét, amikor ilyen esztelenség álmodtatott nekünk?	140
Szabad pályát a dicsőségednek, Hatalom! ó, Eredendő és Uralkodó	140
Azokkal, akik távozóban a homokon hagyják saruikat	141
Önkívület és vétség Tengere - íme:	141
Az ünnep és a ragyogás Tengere - íme:	143
És a tettnek is Tengere - íme:	144
Számlálhatatlan a kép, tékozló az ütem	146
Baal Tengere, Mammon Tengere, minden kor Tengere, akinek név a neve	146
Kimondhatatlan, ó, ígéretl Feléd a láz meg a gyötrelem!	148
Feléd, a vizek gyülekezetének közepette egyetemes Hitves felé	149
És Ezzel közöljük ember-korunkat	151
És most megmondtuk, ki vagy, és most kilesünk	152
Téged magadat idézünk végre, a Költő strófáján kívül	153
Az elhagyott Város fölött, az aréna fölött, egy kósza levél az este aranyában	155
Ajánlás	
Delelő, a fenevadjai, az éhínségei és a Tenger-Év tetőpontján	161