Boldizsár István

A nagybányai festők harmadik generációjához tartozom. Termszetes, hogy festészetem magán viseli a nagybányai művészet szellemét. Ez alatt nem művészi irányzatot értek, hanem egy művészeti, erkölcsi magaslatot, a művészetnek az aszkétaságig emelkedő szeretetét és művelését. Mestereink ezt sugározták magukból és ezt hagyták nekünk örökségül. Ferenczy Károly, Réti István, Thorma János, Iványi Grünwald Béla voltak zek a nagy magyar művészek. Az ő útmutatásuk és Nagybánya festői környezete érlelte tehetségünket, de egyben azt a meggyőződésünket is, hogy a művészet eléréséhez csak a természet gondos megfigyelése útján juthatunk, és a tehetség mellett szorgalomra, mesterségbeli tudásra és szigorú önkritikára van szükség. Kétségtelen, hogy ez az út fárasztó és kínzó. Más választás azonban nem volt. Ezért jártam és járom ma is ezt az utat. Életem második korszakában is a nagybányai festőiség gondolatát fejlesztettem tovább, a Balaton partvidékein. Itt érlelődtek meg festészetem legszebb gyümölcsei, a Magyar Tenger sajátos színvilágának termékenyítő hatása alatt. A festészet mellett a rézkarc volt művészi mondanivalóm kifejező eszköze. Tanártársammal, Varga Nándor Lajossal nyaranta, évek hosszú során kersztül jártam a magyar tanyavilágot, a pusztzlóban levő, elhagyott vízimalmokat és készítettem róluk rézkarcokat, a grafikai művészet és a művelődéstörténet számára. Végigtekintve munkásságomon, művészi hitvallásomat így összegezhetem: A forma tiszteletbentartásával, színhatás ezernyi változata emeli a képet a művészet magaslatára.

Mutass kevesebbet