Boldogasszony ága

„A ​vallásosság olyan, mint a gyümölcsfa. Gyökereit a mélybe ereszti, onnét szívja a nedvességet, beléjük kapaszkodva dacol a viharokkal, éli túl a szárazságot. A minden vallásban fellelhető ősminták, archetípusok igazolják, hogy a vallás az emberi lét legbensejéig hatol, örök és kitörölhetetlen igényeiből táplálkozik. A vadócot az isteni oltás Igéje nemesíti teljes értékű fává, kapcsolja a természetfeletti vérkeringésbe. Ágainak a nap felé kell fordulniok, hogy virágba borulhasson, hogy a kegyelem melege gyümölcseit érlelhesse. Megtestesülésével, szavával, életáldozatával építi Jézus a hit közösségét a világ minden táján. A föld adottságai, a levegő és környezet tulajdonságai, a felhők járása és nem utolsó sorban a mag érettségi foka határozzák meg, hogy melyik fa milyen termést hoz, jóllehet egy fajtához tartoznak. Minden nép, minden törzs jellemének megfelelően alakítja vallásos életét, gyakorolja hitét, ötvözi egybe mindennapjával. A spanyol gótika különbözik a némettől, az olasz barokkból más áhítat árad, mint az egykorú portugál kolóniák templomaiból, Boldogasszonynak csak a magyar köszönti a Szűzanyát. Egész más a karácsony hangulata a hófödte alföldön, mint a trópusi pálmafák alatt. Ugyanazon a népen belül sem éli minden csoport egyformán a hitet, fejezi ki vallásosságát. Egyeseknél – bármennyire ellentmondásnak látszik is – a vallás a felületen marad, nem járja át az élet egészét. Mások, főleg az értelmiségiek, mintha mesterségesen kívánnák fejleszteni, tisztogatni, fejlődésének irányát megszabni. A nagy többség, a nép a >természetes< utat követi. Mindenekelőtt élni akarja, és éltető erőt keres benne. Nem annyira elvont igazságok érdeklik, hanem azokat a formákat, szokásokat keresi és értékeli, amelyekkel mindennapját díszítheti fel, amelyek küzdelmeiben nyújtanak erőt, reményt, örömöt, és kivirágoztatják ösztönös teremtő készségét. Gyümölcsei zamatosak, kielégítik a nép szájaízét. A népi vallásosságnak, a népi jámborságnak ezeket a megnyilvánulásait >hosszú időn keresztül hitbelileg gyanúsnak tartották, megvetették, ma azonban újra felfedezik őket< – olvashatjuk VI. Pál Evangelii nuntiandi c. körlevelében. >Kétségtelen, a népi jámborságnak megvannak a maga határai. Sok esetben vallási elferdülések és babonák is helyet kaptak benne… Mégis, ha okosan, az evangélium szellemében irányítják, sok értéket rejthetnek magukban” (Szolgálat 58. 3., 1983.) – Teológus megfogalmazta szép gondolatok érzékeltetik azt a szellemiséget, amelynek jegyében a kötet tanulmányai a népi vallásosság ellentmondásos világának jobb megismerését szolgálják.

Mutass kevesebbet