Boldogságbetakarítás (dedikált)

Schéner Mihály. Boldogságbetakarítás. A könyvet szerkesztette, a művész pályaképét készítette Ladányi Zsuzsa. Szeged, 2005. Bába Kiadó (Bába ny.) 210 + [4] p. Schéner Mihály rajzos dedikációjával!!! SCHÉNER MIHÁLY (MEDGYESHÁZA, 1923 - 2009, BUDAPEST): "Festő. 1942-től tanult a Képzőművészeti Főiskolán, mestere Rudnay Gyula volt, 1943-tól vesz részt kiállításokon, de önálló tárlata csak 1962-ben volt először. A 60-as évek közepétől többször is volt tanulmányúton külföldön, hosszabb időt töltött Párizsban és Stockholmban, sikeres kiállításai voltak Londonban. Festmények mellett készít grafikákat, szobrokat, kerámiákat, sőt báb- és díszlettervezéssel is foglalkozik. Jellegzetes stílusában felhasználja a mézeskalács formákat, népi motívumokat. Munkássága elismeréseként, Érdemes Művész (1984), Kiváló Művész (1989) címet, Munkácsy-díjat (1978) és Kossuth-díjat (1995) kapott. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Művei a Nemzeti Galériában, Székesfehérváron és Szombathelyen találhatóak." - Forrás: kieselbach.hu. Schéner Mihály Boldogságbetakarítás című kötete egy rendkívül értékes önéletrajzi ihletésű művészeti kiadvány. A Kossuth-díjas képzőművész, Schéner Mihály (1923–2009) ezzel a kötettel foglalta össze életművének, gondolatvilágának és művészetfilozófiájának legfontosabb mérföldköveit. A könyv a művész írásait, reflexióit, valamint gazdag grafikai világát mutatja be. Betekintést enged a korabeli kultúrpolitika (például Aczél György) és a művész közötti feszült kapcsolatokba is. Előszó: "Az emberi lét dichotom, jó és rossz váltakozik benne, életünk születésünktől kezdve a sírás és a nevetés dilatációja. Több ezer éves törekvése és vágya az emberiségnek, hogy a földi létre vetettségét (Camus) boldogságban töltse. A római kultúrában Horatius arra buzdít, hogy Carpe diem! (Használd ki az időt, ragadd meg a pillanatot!) Az élet élvezete az epikureusoknál már élvetegséggé torzul, s ez az aránytalanság és a benne megfogalmazódó mértéktelen kéjvágy kultúrák és birodalmak hanyatlásához, majd pusztulásához vezetett. A Panem et circenses! mákonya ma a kábítószer mételyében nyilvánul meg, a dekadencia és a tukmaduma egy helyben forgó mókuskereke a tudat elbutításához vagy a dilemmanélküliséghez vezet, hogy ne változzon és ne is változtasson a politikai rabulisztikán az egydimenziós ember, ne kételkedjen egyes, magukat már-már omnipotensek feltüntető személyek isteni kinyilatkoztatásaiban. így születnek a népvezérek és a diktátorok. Én eddig már kettőt abszolváltam. Hitlert és Sztálint. Mi hát az öröm? A hazugság vagy az a gyermeki ártatlanság, amely a szegénységben, nehéz körülmények között is megtalálja a maga boldogságát? Mi magyarok megtapasztaltuk a sors verését és tapasztaljuk most is 1920-tól, Trianon óta határon belül és kívül. Ügy tűnik, kedves trianoni "barátaink'' mostanság tovább náspángolnak bennünket extra és infra hungariam non est vita. De mit mond a Biblia tanítása, mit mond Krisztus? "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" Mózest is idézhetem: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" De mit is jelent a bibliai lelki szegénység? Erre a kérdésre a szülőfalum evangélikus esperesétől, dr. Gubcsó Andrástól kaptam választ. Bandi bácsi elmagyarázta nekem kisdiák koromban, hogy a lelki szegénység eléréséhez meg kell üresítenünk, meg kell tisztítanunk lelkünket az immorális és dekadens nyűgöktől. Ma úgy is mondhatnánk, hogy szabadítsuk meg magunkat a tukmadumáktól, üresedjünk meg, hogy befogadhassuk az igazi és tiszta örömöket, vagyis közelítsünk a gyermeki ártatlan örömök forrásához! Wordsworth angol költő nem véletlenül hirdette, hogy a gyermek a felnőtt atyja. De mit is tanulhat a felnőtt a gyermektől? A gyermek mindenütt, a legegyszerűbb helyen is tud játszani, még eszközökre sincs feltétlen szüksége. Bebújik az asztal alá, és kioldja a cipőpertlidet. A sík gyepen, a homokozóban is hosszú ideig képes tevékenykedni. Olykor egész napját betöltik a kis ferslógok, az aprócska zugok, mint nekem annak idején a búbos kemence sutja, szeret elrejtőzni minden arra alkalmas helyen, ahogyan én a fából készült kockacukros dobozban vagy kint , a kertben, a kukoricagórék alatt. A gyerek szereti a nem szokványos helyzeteket, szeret magasba mászni, a fára, a ringlispíl hintalovára, az apukája nyakába vagy anyukája biciklijének a kosarába. Szereti az aprócska, kézbe fogható tárgyakat, különösen, ha azok mozgathatók, szétszedhetők. Nem is késlekedik lehetőleg mindent szétszedni, hogy aztán megpróbálja összerakni..." Illusztrált kiadói puhapapír-kötés.

Mutass kevesebbet