Boldogtalan testvérek

A Boldogtalan testvérek cím alatt nem témák feldolgozásával, problémák megoldásával találkozik majd az olvasó, a könyv minden egyes darabja vallomás az életről, halálról. Egyetlen kérdéshez sem szolgálok magyarázattal, de úgy gondolom, az értő és érzékeny olvasó talál majd néhány olyant is az elbeszélések között, amely gondolkodásra és mélyebb érzelmek megnyilvánulására készteti. Erősen lírai ez a hang és szeretném, ha általuk az olvasó lírája is megszólalna. Így hozna össze bennünket néhány meghitt pillanat, és a mű nagy részben beteljesíteni hivatását. Az író rezonanciát vár az olvasótól, s ezt úgy érheti el legnagyobb mértékben, ha felébreszti benne tulajdon élményeit, emlékeit és vágyódását valami elérhetetlennek vélt dolgok után. Boldog lennék, ha csak részben is megkapnám ezt a rezonanciát. Tudom, sokkal könnyebb annak az írónak a dolga, aki csattanó mesét talál ki; én a belső történések lappangó drámaiságának lennék szószólója, így nincsenek megnyugvást ajándékozó befejezéseim, mindig az ugyanazon ezer arcú egyről beszélek, az életről, amely feltartóztathatatlanul viharzik körülöttünk és kegyetlenül játszik velünk, majdnem mindig akaratunk ellenére. A bevezető novella címe is Boldogtalan testvérek, de valójában az egész kötet tartalmát összefoglalja és jellemzi. Ami a történetek folyamán az egyes szereplőkkel történik, lényegében az történik mindnyájunkkal az életben: küzdelmek, megpróbáltatások, nagy elbukások és apró győzelmek sorozata. A kötet majdnem félszáz elbeszélésében kevés a vigasztaló pillanat, de aki odaadással olvassa, nem a csüggedés, hanem az erő forrását fedezi fel bennük.

Mutass kevesebbet