Bolyongás Európában (dedikált)

Előszó Ha Vojtinának is ars poeticát ajánlott Arany János, illő, hogy az utazónak is legyen: Viatorem oportet esse artem poeticám. Ezt a bölcsességet akkor okoskodtam ki, mikor elolvastam néhány útinaplót. Az egyik szerző, akit a kedvező széljárás igen-igen messzire vitorláztatott, folytatásokban számolt be úti élményeiről. Én, a megismerésre mindig szomjas, de addig csak karosszékben utazó jámbor álmodozó, megvilágosodásra nyitott szemmel kapva kaptam az íráson, hogy a szerző szemüvegén keresztül nézelődve megtudjak valamit arról a távoli országról. Csalódottan tettem félre az útijegyzeteket, mert azokból még halvány értesülést sem szerezhettem a számomra egzotikus világról, csupán az író monologue intérieur-jét olvashattam az előre és hátra futkosó gondolatairól, tűnődéseiről, reflexióiról, egyszóval a maga lelki tájairól. Becsapottnak éreztem magam: nem azt nyújtotta, amit a címben ígért. Azt az önelemzést elvégezhette volna egy más műfajú írásában, ezért kár volt távoli földrészre utaznia. Más útleíró könyvekben túlteng az útikalauzokból, művelődéstörténeti és művészettörténeti könyvekből is elolvasható ismertetés, hiányzik viszont a személyes élmény és az emberközpontú szemlélet. Az ilyen útleíró az alkotásokra összpontosítja a figyelmét, nem veszi észre az embert, a népet, amely azokat létrehozta. Ilyen hiányérzetek után szükségét éreztem, hogy mielőtt munkához fognék, tegyek úgy, mint falunkban az ácsok, akik a fenyőgerenda megfaragása előtt egy zsinórt vörös festékbe mártanak, kifeszítik hosszában és "'megcsaptatják" a fát, hogy a jel mentén szabják a kívánt méretre. Az első követelmény, amit magam elé "csaptattam" az, hogy beszámolóm olvasmányos legyen, afféle regényes útirajz, melyben kiemelkedő helyet foglaljon el az utazás eseménytörténete, az útitársak megfigyelése, alkalmi ismeretségek leírása, apró-cseprő események, úti viszontagságok, szállásolások, étkezés, pihenés, hányódás és tájékozódás, egyszóval mindannak az elbeszélése, ami velem útközben történt. Igyekszem vigyázni, hogy az olvasó mégis ne rólam tudjon meg többet, hanem a meglátogatott ország népéről és képzőművészeti, elsősorban építőművészeti kincseiről. Ebből a néhány sorból már kitetszik, hogy az én utazásaimból teljességgel hiányzik a szórakozás, az üdülés, a pihenés igénye...

Mutass kevesebbet