Bornemisza Péter és kora (dedikált)

Bornemisza életműve és egyénisége csak néhány évtizede ébresztett komoly kutatókedvet. Igazi jelentőségét akkor ismerték fel, amikor egy német könyvtár mélyéről váratlanul előkerült Elektrája. Egy csapásra megmozdult körülötte az irodalmi élet. A szépirodalom nevében Móricz Zsigmond hódolt előtte; a tudomány babérágát Schulek Tibor hozta, egybegyűjtve életének minden föllelhető adatát és ezzel megközelíthetővé téve a nagy prédikátort későbbi kutatók számára. A felszabadulás után pedig a Tudományos Akadémia lerótta könyvkiadásunk régi adósságát és Eckhardt Sándor gondozásában 1955-ben közrebocsátotta az Ördögi kísérteteket. Mi újat mondhat egy kutató mindössze húsz esztendővel egy kitűnő életrajz és alig néhány esztendővel az író forrásait megjelölő alapos tanulmány után? Csupán ennyit: szeretné megmutatni - ennek a régi prédikátornak életműve nem holt betűtenger, nem csupán felekezeti szempontból érdekes adalék, sem pedig ügyesen összehordott kompliáció néhány külföldi szerző könyve alapján, hanem ma is hatni tudó, eleven, művészi magyar irodalom. Dolgozatom nem tekinthető a szó szoros értelmében vett monográfiának. Mivel viszonylag hamar lépek föl Schulek Tibor könyve után, igyekeztem elkerülni a túl részletező összefoglalásból származó ismétlődéseket. Azokat a tényeket, melyeket Schulek Tibor végérvényesen tisztázott, én nem boncolgatom újra s nem ismertetem az egyes részletkérdések körül lezajlott vitákat. Nem megszámozni vagy leltározni kívánom a téglákat; építeni szeretnék velük. Bornemisza Pétert arról az oldaláról mutatom meg, melyről még nem ismerjük: az ember és az író lép elénk. Egyházszervezői, prédikátori tevékenységének részletes ismertetésre nem térek ki: teológiai és egyháztörténeti kérdésekben nem vagyok szakember. De a legszükségesebb tényeket, valamint e kérdés körül itt-ott felbukkant gondolataimat azért közlöm. Függelékbe gyűjtöttem az író saját magáról tett vallomásait, személyes élményeit, idegen forrásokból merített históriáit. Ezzel egyrészt szeretném megkönnyíteni a forráskutatók munkáját, szeretnék összefüggő képet adni a jó tízezer oldalnyi Bornemisza-prédikációk szövevényéről; másrészt pedig afféle szerény kresztomátiát kívánok nyújtani az olvasónak, arckép helyett: szöveges illusztrációt. Nemeskürty István

Mutass kevesebbet