Borostyán 16.

Andrea Davilla már nem az a kedves mosolyú, csendes fiatalember, aki volt. A kiállítás sikere és a házassági válsága harsánnyá, önmagából kifordulóvá tette. Már képtelen hallgatni a jó szóra, és vakon megy a saját feje után. Úgy érzi, egy újfajta életet fedezett fel magának, s teljesen szakítani kíván eddigi életmódjával. Borostyán iránti szerelme még nem szűnt meg teljesen a lelkében, de az egykori lángolás helyén már csak bizonytalan pislákolás található. Néha egy-egy józanabb pillanatában eszébe jut boldogságuk emléke, ám ahhoz, hogy meg tudjon kapaszkodni ebben az emlékben, tartósan józannak kellene maradnia. És ez egyre kevésbé sikerül... Borostyán már rég ráébredt arra, hogy a házassága megromlott, számos éjszakát átsírt emiatt, ám arra csak most döbbent rá, hogy Andreával eljutottak addig a pontig, ahonnan már nincs visszaút. és hogy az egyre élesebben felsejlő válás miféle megpróbáltatásokkal jár majd az ő és gyermekei számára, azon egyre inkább el kell gondolkozni. És újra meg újra fel kell tennie magának a kérdést: valóban nincs már remény? És ha mégis van, vajon megéri belekapaszkodni ebbe a halovány reménybe?

Mutass kevesebbet