Breznay

Részlet: Több, mint tíz esztendő termésének legjavát mutatja be Breznay József a Műcsarnokban. Ez az időszak a művészi megérés a teljesség formálódás ideje a művész életében előző korszakának stíluskísérletezései után. A főiskolán főleg Szőnyi István festészete vonzotta, 1939-től két évig, majd 1947-ben újra a római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként a régi görög-római művészetek, az ókeresztény, s a reneszánsz nagyjainak alkotásait tanulmányozta. Itthon először 1942-43-ban a Nemzeti Szalonban mutatkozott be. A második világháború után résztvett csaknem minden hazai kiállításon. Hivatalos elismerések, tekintélyes díjak jelzik sikereit. Elég itt a Budapesti Képzőművészeti Főiskola aranyérmére, a Szinyei és Munkácsy-díjakra, s a Csók István-éremre hivatkozni. Az 1961-ben rendezett hazai egyéni tárlata után kiállított szerte Európában, kritikák, ismertetések méltatják műveit. A legrészletesebben talán a milánói Galileo Gentile professzor a Stati Uniti d'Europá-ban. "Breznay festészetében - írja - egybeolvad az érzelmek megnyilvánulása természetrajongásával, az alkotóképzelet gyönyörködtető ábrázolásába.n A folklorisztika hagyományai, a valóság jelképes, poétikus megjelenítése hatásosan tolmácsolják gondolatait."

Mutass kevesebbet