Búcsú a romantikától

„Kikoptunk a múlt jelmezeiből: / a hódprémekből, hermelinpalástból, / az ilyen-olyan zsinórokból, / sújtásokból, egyenruhákból, / micisapkákból, zubbonyokból. / Ez a kabát már nem jelkép, csak van. // Nem értjük a jövő színházát, / bár itt-ott már próbálják / látványosabb tömegjeleneteit. / De ez még nem az. Majd ha színre lép / a Világfalu Nyájas Démona / s a hősök arcát fehérre festi a félelem / és behallik az érclovasok dobogása…” – írja egyik versében az Angliában élő Gömöri György. Tárgyilagos szemléletű, látszólag hűvösen racionális, illetve ironikus-önironikus költészete sajátos, sokszínű problematikát közvetít hitelesen és jelentésgazdagon. Bár lírája elsőrendűen intellektuális fogantatású, középpontjában mégis a helyzetéből adódó érzelmi dilemma áll, a valódi és a választott haza kettős terhének és ajándékának súlya, kötelező felelőssége, a feloldhatatlan ellentétek pátoszmentes tudomásulvétele. Verseit a tömör fogalmazás mellett életérzésének rendkívül hajlékony, többrétegű és mindenkor pontos, érzékletes kibontása jellemzi, tematikai gazdagsága is igen örvendetes jelenség irodalmunkban.

Mutass kevesebbet